Képviselőházi irományok, 1910. XXVIII. kötet • 842-876., CXXXIX-CLXIV. sz.
Irományszámok - 1910-870. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése a két első nemzetközi békeértekezleten megállapított több egyezmény és nyilatkozat becikkelyezéséről szóló 819. számú törvényjavaslat tárgyában
870. szám. 171 Az első csoportba sorozhatok azok az egyezmények, amelyek tárgya azonos az első hágai békeértekezleten létrejött egyezmények tárgyával. Ide tartoznak: a második hágai békeértekezleten megállapított első egyezmény a nemzetközi viszályok békés elintézéséről, a negyedik egyezmény a szárazföldi háború törvényeiről ós szokásairól és a tizedik egyezmény a Genfi Egyezmény elveinek tengeri háborúban alkalmazásáról. Ezek az egyezmények tökéletesebbé kivánják tenni az első hágai békeértekezleten e tárgyban létrejött egyezményeket, de nem teszik fölöslegessé az első hágai bókeértekezleten létrejött egyezmények becikkelyezését, mert ez utóbbiak érvényben maradnak azokkal az államokkal szemben, amelyek a második hágai békeértekezleten létrejött hasonló tárgyú egyezményeket nem erősítették meg. A második csoportba sorakoznak azok az egyezmények, amelyek az első hágai bókeértekezleten megállapított elveket kiépítik. Idetartoznak a második hágai békeértekezleten létrejött második egyezmény, amely a szerződéses követelések behajtása végett igénybe vett fegyvereserő alkalmazásának korlátozásáról, a harmadik egyezmény, amely az ellenségeskedések megkezdéséről és végül az ötödik egyezmény, amely a semleges hatalmakat és személyeket a szárazföldi háborúban megillető jogokról s az őket terhelő kötelességekről szól. A harmadik csoportba sorozhatok a második hágai békeértekezleten létrejött többi egyezmények, amelyek mindannyian ama cél körül csoportosulnak, hogy a tengeri háború szabályai kodifikáltassanak. így nevezetesen a második hágai békeértekezleten létrejött hatodik egyezmény az ellenséges kereskedelmi hajókkal való elbánást, a hetedik a kereskedelmi hajóknak hadihajókká átalakítását, a nyolcadik a tengeralatti önműködő ütköző aknák elhelyezését, a kilencedik a tengeri haderővel háború idejében való bombázást szabályozza, a tizenegyedik egyezmény pedig a tengeri háborúban gyakorolt lefoglalás! jog egyes korlátozásairól, a (törvényjavaslatban elő nem forduló) tizenkettedik a -nemzetközi zsákmánybíróság felállításáról, végül a tizenharmadik (amely a törvényjavaslat 1. §-ának 12. pontjában ós. 5. §-ának XII. részében szerepel) azokról a jogokról és kötelességekről szól, amelyek a semleges hatalmakat tengeri háború idején megilletik, illetőleg terhelik. Amint ebből látszik, a második hágai békeértekezleten a tengeri háború törvényeinek ós szokásainak olyan kodifikációja, mint amilyet*az első ós a második hágai békeórtekezleten a szárazföldi háború törvényei és szokásai tárgyában létrejött egyezményhez csatolt Szabályzat tartalmaz, nem volt kei észtül vihető, e helyett tehát a szerződő államok megelégedtek azzal, hogy több külön egyezményben szabályozták^ azokat a kérdéseket, amelyeknek eddigi szabályozatlan volta a békés kereskedelemnek és nemzetközi forgalomnak, valamint a védtelen városoknak különösen nagy károkat okozott. A második bókeértekezleten keletkezett egyezmények közül azt, amely a nemzetközi zsákmánybíróság felállításáról szól, a tengeri hatalmak a brit felsőház elutasító magatartása folytán nem erősítették meg. Ennek az eredetileg tizenkettedik egyezménynek kihagyása folytán a törvényjavaslat 1. és 5. §-ában tizenkettedik egyezményként az eredetileg tizenharmadik egyezmény fordul elő. A hágai békeórtekezleteken létrejött nyilatkozatok közül csakis annak a két nyilatkozatnak becikkelyezése szükséges, amely a törvényjavaslat 3. §-ában van megjelölve, mert az első hágai béke értekezleten létrejött első nyilatko22*
