Képviselőházi irományok, 1910. XXVIII. kötet • 842-876., CXXXIX-CLXIV. sz.

Irományszámok - 1910-869. Az igazságügyi bizottság jelentése a király megsértéséről és a királyság intézményének megtámadásáról szóló 853. számú törvényjavaslat tárgyában

166 869. szám. A 3. §-hoz. 1. A 3. §. következő szövege: »a királyság intézményét politikai célzattal megtámadja vagy a királyság intézménye ellen lázít« azt a látszatot kelti, hogy a »lázítás« csak akkor büntethető, ha a »politikai célzat« külön is bizonyítva van. Minthogy azonban a »lázítás« a fogalom természeténél fogva mindig kívül esik a tudományos vizsgálódás körén s önként érthetően mindig magában foglalja a politikai célzatot: a bizottság helyesebbnek tartja s ehhez képest javasolja, hogy az idézett szöveg helyére a következő szöveg lépjen: ». . . a királyság intézménye ellen lázít vagy a királyság intézményét ugyaniig módon politikai célzattal megtámadja . . .«. 2. A Btk. 20. §-a szerint azt a kérdést, hogy az államfogházzal büntetett valamely cselekmény bűntett-e vagy pedig vétség, nem a törvény dönti el, hanem a bírói ítélet. Vétség ugyanis a cselekmény, ha a bíróság az államfogházbüntetést öt évnél rövidebb tartamban állapította meg; ellenben bűntett, ha öt évi vagy azon felüli tartamban szabta ki. Büntetőjogszabályaink rendszerének tehát nem felel meg, hogy a javaslat 3. §-a az ott meghatározott cselekményt már eleve vétségnek nyilvánítjaA bizottság ehhez képest javasolja, hogy a 3. §. hatodik sorából töröltessenek a következő szavak: ». . . vétséget követ el, s . . .« A 4. §-hoz. 1. Fentebb már kifejtettük, hogy a bizottság az esküdtbíróság hatásköréből a jelen törvényjavaslatban meghatározott cselekményeken kívül a Btk. 173. §-ában megbatározott cselekményeket is el kívánja vonni. Szükséges ez annál is inkább, mert a Btk. 173. §-ában és a jelen törvényjavaslat 3. §-ában meghatározott tényálladók egymást több tekintetben fedi s így — ha a hatáskört valamennyi cselekményre nem egyöntetűen határozzuk meg, — a jelen törvényjavaslatban meghatározott egyes cselekmények a 4. §-ban foglalt rendelkezés dacára a hatáskörre vonatkozó általános jogelvek szerint továbbra is az esküdtbiróságok hatáskörébe vonatnának. Ehhez képest javasolja a bizottság, hogy a 4. §-t a következő szavak vezessék be: »A Btk. 173. §-ában, valamint a jeien törvény 2. és 3. §-ában...« 2. A 3. §. módosítása, úgyszintén a Btk. 173. §-ára vonatkozó hatáskör megváltoztatása folytán a 4. §. első sorában a »vétség« szó helyére a ^cselekmény« szót kell beiktatni. 3. A javaslat kifejezetten nem rendelkezik afelől, hogy a már megindított eljárást — amennyiben t. i. oly cselekményekről van szó, amelyek már a Btk. szerint is büntetendők voltak, — a mai tételes jog szerint vagy pedig a javaslat 4. § ában foglalt rendelkezés szerint arra hivatott bíróságok előtt kell-e lefolytatni. Altalános rendelkezés e tekintetben nem is szükséges, mert irányítást nyújt az a jogelv, hogy az új hatásköri és illetékességi szabályok éppen úgy, mint az eljárás szabályéi érvényesek a törvény életbelépte előtt elkövetett bűncselekmények tekintetében is. Ez alól az általános jogelv alól azonban méltányossági és célszerűségi