Képviselőházi irományok, 1910. XXVII. kötet • 814-841. sz.

Irományszámok - 1910-818. Törvényjavaslat az 1910. évi október hó 19. napján a Braziliai Egyesült Államok Köztársaságával kötött választott bírósági egyezmény becikkelyezése tárgyában

818. szám. 31 A szóban forgó két nemzetközi egyezmény megalkotása után az első egyezmény 19. és utóbb a második egyezmény 40. cikkének alapul vételével a hatalmak körében egyre fokozódó hajlandóság mutatkozott választott bírósági egyezmények kötésére. Európában az angolok ós a franciák jártak elül s példájukat csakhamar követték a többi hatalmak is, úgy hogy ma már nagy számmal vannak oly egyezmények, melyek a szerződő felek között felmerülő bizonyos vitás kérdéseknek választott bírósági döntés alá bocsátására vonatkoznak. Ilyen választott bírósági egyezmény az is, amelyet a Brazíliai Egyesült Államok Köztársaságával Rio de Janeiroban 1910. évi október hó 19. napján kötöttünk. E választott bírósági egyezmény tartalma — a nemzetközi egyezményeknél szokásos bevezető ós befejező részen, valamint a nemzetközi viszályok békés elintézése tárgyában 1907. évi október hó 18. napján Hágában létrejött nemzetközi egyezménynek a választott bírósági egyezmény alapjául szolgáló 37.—42. cikkeire való hivatkozáson felül — lényegileg három részre csoportosítható. Az egyezmény I. cikke általánosságban meghatározza azokat a vitás kérdéseket, amelyek választott bíróság elé utaltatnak. Az államok között felmerülő vitás ügyek közül főképen azok alkalmasak választott bírósági döntés alá bocsátásra, amelyeknél az ellenfelek igényeiket jogi alapra fektetik, azaz a jogi természetű vitás kérdések és ezek között is elsősorban a nemzetközi szerződések értelmezése körül felmerülő viták. A jogi természetű vitás kérdések köréből is kikapcsolja az I. cikk azokat, amelyek a szerződő felek életbevágó érdekeit, függetlenségét vagy becsületét érintik, mert ezek az érdekek a felekre nézve oly magasrendűek, hogy az azokkal kapcsolatos vitás kérdéseket, még ha jogi természetűek is, nem volna kívánatos választott bírósági döntés alá bocsátani. Nyilvánvaló továbbá, hogy az I. cikk helyes úton jár, midőn oly vitás ügyeket, amelyek más hatalmak érdekeire vonatkoznak, szintén nem utal választott bíróság elé. Az I. cikk a választott bírósági döntés alá bocsátott vitás kérdések meghatározásán kívül a választott bíróság esetleges Különleges megalakításának módját is szabályozza, amidőn célszerűségi szempontból lehetővé teszi, hogy a felek, amennyiben ezt megfelelőbbnek tartják, a választott bírósági teendők végzését a Hágai Állandó Bíróság jegyzékében nem szereplő személyek köréből választott egy vagy több választott bíróra bizzák. Ez a pont, amely az 0 Felsége uralkodása alatt álló államok részéről kötött többi választott bírósági egyezményben nem fordul elő, célszerű módosítás s adott esetben előnyös lehet. A II. cikk azzal a külön megállapodással foglalkozik, amelyet a szerződő felek adott > esetben a vitás kérdésnek választott bírósági döntés alá bocsátása előtt egymással kötnek. Abból a célból ugyanis, hogy a választott bírósági eljárás valóban kielégítő eredménnyel végződjék, célszerű a vitás ügynek döntésre bocsátása előtt — a felek egyező akaratával — pontosan és minden kétséget kizáróan megállapítani a vita tárgyát, a bíróság hatáskörét és az eljárási szabályokat. A II. cikk második és harmadik bekezdésében a külön megállapodások létrejövetelének módját is meghatározza. Ezek a kikötések, amelyeknek felvételét a Brazíliai Egyesült Államok Köztársaságának kormánya kívánta, tulaj donképen fölöslegesek, mert a külön megállapodások erre vonatkozó külön kikötés nélkül is a megerősítés fenntartásával írhatók alá, az aláírás és a megerősítés közé eső idő alatt pedig mindkét fél kieszközölheti törvény-