Képviselőházi irományok, 1910. XXVII. kötet • 814-841. sz.
Irományszámok - 1910-817. Törvényjavaslat az 1910. évi július hó 16. napján Nagybritannia és Irhon egyesült királysággal kötött választott bírósági egyezmény becikkelyezése tárgyában
817. szám. 25 E választott bírósági egyezmény tartalma — a nemzetközi egyezményeknél szokásos bevezető ós befejező részen, valamint a nemzetközi viszályok békés elintézése tárgyában 1899. évi július hó 29.-én Hágában létrejött nemzetközi egyezménynek a választott bírósági egyezmények alapjául szolgáló 19. cikkére való hivatkozáson felül — lényegileg három részre csoportosítható. Az egyezmény I. cikke általánosságban meghatározza azokat a vitás kórdóseket, amelyek választott bíróság elé utaltatnak. Az államok között felmerülő vitás ügyek közül főképen azok alkalmasok választott bírósági döntés alá bocsátásra, amelyeknél az ellenfelek igényeiket jogi alapra fektetik, azaz a jogi természetű vitás kérdések ós ezek között is első sorban a nemzetközi szerződések értelmezése körül felmerülő viták. A jogi természetű vitás kérdések köréből is kikapcsolja az I. cikk azokat, amelyek a szerződő felek életbevágó érdekeit, függetlenségét vagy becsületét érintik, mert ezek az érdekek a felekre nézve oly magasrenduek, hogy az azokkal kapcsolatos vitás kérdéseket, még ha jogi természetűek is, nem volna kívánatos választott bírósági döntés alá bocsátani. Nyilvánvaló továbbá, hogy az I. cikk helyes úton jár, midőn oly vitás ügyeket, amelyek más hatalmak érdekeire vonatkoznak, szintén nem utal választott bíróság elé. A II. cikk azzal a külön megállapodással foglalkozik, amelyet a szerződő felek adott esetben a vitás kérdésnek választott bírósági döntés alá bocsátása előtt egymással kötnek. Abból a célból ugyanis, hogy a választott bírósági eljárás valóban kielégítő eredménnyel végződjék, célszerű a vitás ügynek döntésre bocsátása előtt — a felek egyező, akaratával — pontosan és minden kétséget kizáróan megállapítani a vita tárgyát, a bíróság hatáskörét és az eljárási szabályokat. Az egyezmény III. cikke az egyezmény megerősítésére, hatálybalépésére és hatályosságára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Minthogy a Nagybritannia és Irhon egyesült királysággal kötött első választott bírósági egyezmény hatályossága 1910. évi május bó 31. napjával lejárt, az új egyezmény hatályosságának kezdőpontja célszerűségi szempontból visszamenőleg 1910. évi június hó 1. napjától nyert megállapítást. További újítás a régi egyezménnyel szemben még az is, hogy ebben a második egyezményben már az is kimondatott, hogy az egyezmény öt évig hatályos ugyan, de fel nem mondás esetén öt évről öt évre hallgatólagosan megújul. A hallgatólagos meghosszabbítás kikötése a választott bírósági egyezmények tekintetében minden esetre nevezetes haladást jelent. Az egyezmény egyébként tartalom és-szövegezés tekintetében az 1903. évi október hó 14.-ón létrejött angol-francia egyezményt vette mintául; kívánatos ugyanis, hogy az államok között kötött választott bírósági egyezmények tartalma és szövegezése, amennyiben lehetséges, egyöntetű legyen. A III. cikk eltérő rendelkezései a fentebb már említett célszerűségi okokban nyerik magyarázatukat. Az egyezmény bevezető soraiban első pillanatra feltűnik az, hogy — bár az egyezmény a nemzetközi viszályok békés elintézése tárgyában az 1907. évi október hó 18. napján Hágában kelt egyezmény megkötése után jött létre, — mégis az egyezményben nem erre az 1907. évi hágai egyezményre, hanem az ugyanazon tárgyban 1899. évi július hó 29. napján Hágában kötött nemzetközi egyezményre történik hivatkozás. Ennek az az oka, hogy az említett 1907. évi hágai egyezmény, amely az 1899. évi hágai Képvh. iromány. 19110—1915. XXVII. kötet. 4
