Képviselőházi irományok, 1910. XXVII. kötet • 814-841. sz.
Irományszámok - 1910-816. Törvényjavaslat az 1909. évi január hó 15. napján az Amerikai Egyesült Államokkal kötött választott bírósági egyezmény becikkelyezése tárgyában
816. szám. 19 gáló 19. cikkére való hivatkozáson felül — lényegileg három részre csoportosítható. Az egyezmény I. cikke általánosságban meghatározza azokat a vitás kérdéseket, amelyek választott bíróság elé utaltatnak. Az államok között felmerülő vitás ügyek közül főképen azok alkalmasak választott bírósági döntés alá bocsátásra, amelyeknél az ellenfelek igényeiket jogi alapra fektetik, azaz a jogi természetű vitás kérdések és ezek között is első sorban a nemzetközi szerződések értelmezése körül felmerülő viták. A jogi természetű vitás kérdések köréből is kikapcsolja az I. cikk azokat, amelyek a szerződő felek életbevágó érdekeit, függetlenségét vagy becsületét érintik, mert ezek az érdekek a felekre nézve oly magasrendűek, hogy az azokkal kapcsolatos vitás kórdóseket, még ha jogi természetűek is, nem volna kívánatos választott bírósági döntés alá bocsátani. Nyilvánvaló továbbá, hogy az I. cikk helyes úton jár, midőn oly vitás ügyeket, amelyek más hatalmak érdekeire vonatkoznak, szintén nem utal választott bíróság elé. A II. cikk azzal a külön megállapodással foglalkozik, amelyet a szerződő felek adott esetben a vitás kérdésnek választott bírósági döntés alá bocsátása előtt egymással kötnek. Abból a célból ugyanis, hogy a választott bírósági eljárás valóban kielégítő eredménnyel végződjék, célszerű a vitás ügynek döntésre bocsátása előtt — a felek egyező akaratával — pontosan és minden kétséget kizáróan megállapítani a vita tárgyát, a bíróság hatáskörét és az eljárási szabályokat. A II. cikk a külön megállapodások lótrejövételónek módját is meghatározza, amennyiben a második bekezdés szerint a külön megállapodások létesítéséhez az Amerikai Egyesült Államok részéről a szenátus meghallgatása és hozzájárulása szükséges, a harmadik bekezdés pedig a megállapodások kötelező erejét a szerződő felek kormányainak jegyzékváltás útján történő megerősítésétől teszi függővé. A II: cikk második ós harmadik bekezdésében íoglalt ezek a kikötések, amelyeknek fölvételét az Amerikai Egyesült Államok kormánya kívánta, tulajdonképen fölöslegesek, mert a külön megállapodások erre vonatkozó külön kikötés nélkül is a megerősítés fenntartásával írhatók alá, az aláírás és a megerősítés közé eső idő alatt pedig mind az Amerikai Egyesült Államok elnöke a szenátusnak, mind pedig a magyar kormány az országgyűlés mindkét házának hozzájárulását kieszközölheti, a hozzájárulás megtagadásának esetében pedig mindegyik félnek módjában van az aláírt külön megállapodás megerősítését megtagadni. Az egyezmény III. cikke az egyezmény megerősítésére, hatálybalépésére és hatályosságára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Az egyezmény tartalmának és szövegezésének megállapításánál az 1903. évi október hó 14.-én létrejött angol-francia egyezmény szolgált mintául; kívánatos ugyanis, hogy az államok között kötött választott bírósági egyezmények tartalma -és szövegezése, amennyire lehetséges, egyöntetű legyen. Lényegesebb eltérést — a hatálybalépes napjának eltérő meghatározásától eltekintve — csupán a II. cikk szövegezése mutat a második ós harmadik bekezdés felvétele által; ez az r eltérés, mint ez fentebb már említtetett, részben az Amerikai Egyesült Államok kívánságára történt, részben pedig célszerűségi okokban nyeri magyarázatát. Az Amerikai Egyesült Államokkal kötött választott bírósági egyezményt' azért kell az ország törvényei közé iktatni, mert az egyezmény I. cikke értelmében választott bírósági döntés alá bocsátandó vitás kérdések közé olyanok 3*
