Képviselőházi irományok, 1910. XXVI. kötet • 765-813 sz.

Irományszámok - 1910-794. Törvényjavaslat az aldunai III., IV. és V. számú öbölzetek ármentesitéséről

460 794. szám. Az ármentesítés költségszükséglete 13,035.412 K-val, a belvízrendezésé pedig 2,338.057 K-val, vagyis a kettő együttvéve 15.373.469 K-val nyert előirányzást. Az eképen kidolgozott tervezetet annak figyelemben tartásával, hogy a szóbanforgó öbölzetekben a kincstár a legnagyobb érdekelt és hogy már ennélfogva is az ármentesítő társulat megalakítása iránt a kezdeményező lépéseknek az érdekeltek körében való megtételére elsősorban a kincstár képviselete hivatott: még 1910. évi június havában leküldtem volt az aradi jószágigazgatóságnak a társulattá alakulás iránti tárgyalások megindítása végett. Az ármentesítő társulat megalakulása elé azonban nehézséget gördített az, hogy a tervkészítés folyamata alatt az érdekeltség körében mesterségesen támasztott hangulat hatása alatt előbb Borcsa és Bárányos, utóbb más ártéri községek is abból a hamis alapból kiindulva, hogy a volt Xll-ik német bánáti ezred területén levő kincstári földek felének a községek részére történt adományozásával oly jogviszony állt elő, amelyből folyólag most már a kincstár tartozik az öbölzetek ármentesítésérol gondoskodni, pert indítottak az államkincstár ellen az iránt, hogy az ármentesítóst saját költségén eszközölje. A m. kir. Curia ítéletével befejezett e perben a községek keresetükkel egészen elutasíttattak. Még mielőtt e per, amelynek kimenetele nem lehetett kétséges, eldőlt volna, módot kerestem arra, hogy az ármentesítés lehető gyors megoldását, — a nagy közgazdasági érdekekre való tekintettel, amely a 62.000 kat. holdat meghaladó területnek mielőbbi intenzív gazdasági művelés alá vételéhez fűződik, — a perek folyamatban léte daczára és még a kincstár részéről hozandó külön áldozatok árán is biztosítsam. Az ebben az irányban az érdekeltekkel, Torontál vármegye alispánjának közvetítésével, folytatott tárgyalások eredményeként ós miután erre az 1911. évi augusztus 3-án tartott minisztertanácstól felhatalmazást nyertem, azt a kijelentést tettem, hogy ha az érdekeltek az ármentesítésre ós belvízrendezésre a társulatot megalakítják és a munkálatok gyors és megbízható végrehajtására már az alakuló közgyűlésből miniszteri biztos kiküldését kérik : ez esetben attól az időponttól kezdve, amikor a felveendő kölcsönnek az ármentesítés befejezéséig szintén a kölcsönalapból fedezendő annuitásai az érdekeltekre már kivetendők lesznek, 10 éven át évi 250.000 K segélyt fogok az » Állami jószágok és telepítési szolgálat« czímű költségvetési hitelből nyújtani, azzal a rendeltetéssel, hogy az az ártéri községekre, mint jogi személyekre, továbbá Borcsa és Bárányos községek magán birtokosaira kivetendő társulati költségjárulékok apasztására fordíttassák. A segélynyújtás e módját azért választottam, mert méltánylandónak találtam az ártéri községeknek azt az aggodalmát, hogy az ármentesítés következtében ingatlanaikra eső terheket legalább is az ármentesitóst követő első évtizedben, — amíg a különben őserővel rendelkező talaj a községi kezelésben nehezebben meghonosítható belterjesebb gazdálkodás útján, megfelelő időn át való műveléssel, a kellő kulturállapotba nem kerül, — segítség nélkül nem lesznek képesek viselni. A segélynyújtást Borcsa és Bárányos községek magánbirtokosaira pedig azért találtam kitérj esztendőnek, mert e községek összes ingatlanai ártérben feküsznek. A segélyezést azonban attól kellett függővé tennem, hogy a társulat e részben kifejezett kórelmével módot nyújtson arra, hogy megalakulása után azonnal miniszteri biztosi vezetés alá kerüljön. Kívánnom kellett ezt, az államkincstárnak nagymérvű érdekeltségétől