Képviselőházi irományok, 1910. XXVI. kötet • 765-813 sz.

Irományszámok - 1910-785. A pénzügyi bizottság jelentése az "ágyúgyár felállitásáról" szóló és a m. kir. pénzügyminister úr által 767. szám alatt beterjesztett törvényjavaslatról

785. szám. 403 szerkesztési és gyártási eljárás nehézségei és nagy koozkázata mellett kellő számú megfelelő hazai műszaki erő hiányában és a szállitások tekintetében a védeixmkn.él már használatban levő kipróbált typusok iránt támasztott természetes kívánalommal szemben: legczólszerűbben és legkisebb tanpónz fizetése mellett úgy létesítünk, ha az új gyár felállításához és üzeméhez a már kellő tapasztalatokkal rendelkező és elismert szakczégek közreműködését szerezzük meg és ezek útján állandóan biztosítjuk az új vállalkozás részére mindazokat a szabadalmakat, tapasztalatokat, eljárási módokat, szóval mind azt a műszaki eredményt, a melyre a létesítendő magyar ágyúgyárnak szüksége van, hogy mint kellően felszerelt üzemképes vállalat a lövegek szállításánál a quotaszerű részesedóst a magyar ipar részére biztosítsa. Kétségtelen, hogy ama körülmény, hogy az ágyúgyár felállítása folytán a magyar ipart a lövegek szállításában megillető quotaszerű részesedés szükségképen ez új gyár javára jut: bizonyos eltolódásokat fog előidézni a Magyarországon eszközlendő összes quotaszerű ipari beszerzésekben, mert azok az úgynevezett kompenzácziós megrendelések, — a melyek azért jutottak az egyes magyar iparvállalatoknak, mert hazánkban lövegek eddig előállíthatók nem voltak — elesnek. Ezzel azonban feltétlenül számolnunk kellett, ha egyáltalában akartunk magyar ágyúgyárat felállítani és ez a körülmény a magyar ágyúgyár felállítása iránt majdnem egy évtized óta pártkülönbség nélkül hangoztatott kívánalommal szemben nem indíthat arra, hogy állást foglaljunk a javaslattal szemben már azért sem, mert a multak tanúsága bizonyítja, hogy egyes különleges czélokra megszavazott közösügyi hitelekből megfelelő megrendelések alakjában azért nem folyhatott vissza a magj^ar közgazdaság javára az azt jogosan megillető rósz, mert az illető alkalommal megállapított szükségletek kielégítésére szolgáló ipari czikkek — és itt épen a magasabb rendű ipari gyártmányokról van szó — az országban eddig előállítva nem lettek. Ugy hadászati, mint közgazdasági szempontok a mellett szólnak tehát, hogy a véderő részére szükséges összes hadfelszerelési czikkek gyártására, szükség esetén, mint a jelen esetben, állami közreműködéssel is mielőbb berendezkedjünk, viszont azonban az erre irányuló törekvésünkben ott van a határ, hogy az ily módon állami támogatással, avagy éppen állami üzemben létesítendő új vállalkozás a fennálló és örvendetesen fejlődő hazai iparnak jogos kilátásait, és üzemképességét, vagy éppen létérdekeit ne sértse. E megfontolástól vezetve, a bizottság közgazdasági fejlődésünk egyenletességének biztosítása érdekében szükségesnek tartja, hogy a felállítandó magyar ágyúgyár mikénti foglalkoztatása olyképpen állapíttassák meg, hogy annak tevékenysége a szoro?an vett ágyugyártás körébe nem tartozó gépipari ágak felkarolása útján, ne terjeszkedhessek túl azon a határon, a a melyet életképessége, valamint az a szempont kivan meg, hogy a vállalatba befektetendő állami vagyon meddőségre kárhoztatva ne legyen. Megnyugvással vette ennélfogva a bizottság azokat a biztosítékokat, a melyekkel a magyar kormány a fennálló vas- és gépipar jogos érdekeit úgy a létesítendő ágyúgyár berendezése körüli szállitások, mint az új vállalkozás üzemi körének körülhatárolása tekintetében már magában az ágyúgyár felállítása iránti szerződésben megóvni törekedett. De különösen megnyugvással vettük tudomásul a m. kir. pénzügyminister úrnak a bizottság ülésén tett és az alábbiakban idézett kijelentéseit, a melyeket a bizottság teljesen megfelelőnek ós alkalmasnak ítélt arra, hogy a szerződés egyes pontjait illetőleg netán felmerülő félreértések eloszlattassanak, illetve, hogy a szóban lévő 51*