Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.
Irományszámok - 1910-730. Törvényjavaslat az állami elemi népiskolai tanitók illetményeinek rendezéséről
84 730. szám Ezen javadalmazás, bár lényeges javulást mutatott az előző állapottal szemben, már a hivatkozott törvényczikk meghozatalakor sem állott arányban sem az állami tanitók képzettségével és társadalmi állásukkal, sem működésük ontosságával és különösen a családos egyének részére megfelelő otthon biztosithatására vonatkozó jogos igényeivel. Ezért sem hivatali elődöm, a kinek előterjesztésére a szóban forgó törvény létesült, sem az állami tanitók, a fentebb ismertetett illetmények megállapítását nem tekintették véglegesnek. Hivatali elődöm javaslata kíséretében bemutatott indokolásában kijelentette, hogy az állami tanitók javadalmazásának szabályozásában, ami törvényhozási úton ez alkalommal történt első izben, az állam pénzügyi helyzete és különösen az akkor párhuzamosan, nagy számban felmerült szükségletek miatt bizonyos mórtéket volt kénytelen tartani ós hogy a javasolt rendezés biztos alapot nyújt arra, hogy a viszonyok kedvező alakulásával a tanitók javadalmazása mennél czólszerűbben fejleszthető legyen Az állami tanitók pedig támaszkodva arra, hogy ők állami tisztviselők, rövid időre az emiitett törvény hatálybalópte után mozgalmat indítottak az iránt, hogy javadalmazásuk a velük egy rangú képesítéssel bíró többi állami tisztviselő javadalmazásával egyenlősittessék. Eleinte, különösen az 1908. évi XXVII. törvényczikk 7. §-a azon határozmányának közvetlen folyamányakép, mely az állami tisztviselők többi csoportjainak lakpénzét hót lakbórosztály keretében megfelelően emelte és az állami elemi népiskolai tanítókat állami tisztviselői jellegük daczára a lakáspénzek ezen szabályozásából kizárta, az állami tanitók első sorban lakáspénzük megfelelő felemelését kérelmezték. Később azonban, főleg az általános ós mindinkább fokozódó drágaság nyomasztó hatása alatt, az állami tanitók már nemcsak lakáspénzük felemelését, hanem azt is kívánták, hogy az 1907. évi XXVI. törvényczikk hatályon kivül helyezésével, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról sat.-ről szóló 1893. évi IV. törvényczikk hatálya alá helyeztessenek ós az állami tisztviselőkre utóbb hozott tör vényczikkek határozmányai reájuk is kiterjesztessenek, hogy az állami tisztviselőkre érvényes XI., X. és IX. fizetési osztályok és az ezek keretében megállapított fizetési fokozatok között, tanítói szolgálatuk teljes beszámításával megharmadoltassanak ós az ezekkel kapcsolatos illetményekben s ezeken felül még korpótlékokban is rószesittessenek. Ezen előzmények után és teljes tudatában annak a sokat hangoztatott irányelvnek, hogy a magyar nemzeti kultúra problémájának megoldásával szorosan összefügg a tanitók létérdekeinek biztosítása, már kezdettől fogva hivatali elődömnek arra az álláspontjára helyezkedtem, hogy a tanitók exisztentiájának a művelt ember normális létfeltételeihez való alkalmazása tekintetében, a nemzetnek erkölcsi kötelességei vannak. Mert nyilvánvaló, hogy a népek versenyében való fennmaradásunknak egyik főbiztosítéka, hogy a tanítóság lelkesen ós odaadóan végezze kulturális munkásságát, de ennek viszont természetszerű előfeltétele, hogy a tanítóság anyagi helyzetének javítására irányuló jogos és méltányos kívánságai kielégítést nyerjenek. Jogosnak ós méltányosnak kellett elismernem az állami tanítóságnak azt a kívánságát, hogy ők képesítésüknek megfelelőleg a többi állami tisztviselőkkel egyenlő elbánásban részesüljenek s hogy ők is nemcsak a XI. és X., hanem a IX. fizetési osztálylyal kappsolatos illetmények élvezetébe juthassanak. Az állami tanszemélyzet egyes csoportjainak illetményei között kívánatos arányosság is indokolja a tanítóság ezen tárgyilagos
