Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.
Irományszámok - 1910-742. A külön bizottság jelentése az országgyülési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyában
336 742. szám. Ez az oka annak is, hogy a kormány az egyszerű irni- és olvasnitudást nem tehette javaslatának alapgondolatává, hanem azoktól, akik" 1 )csak épen ezen inkább mechanikus ismeretek birtokában vannak, egyéb, a megbízhatóság megállapítására alkalmasabb garanciákat is kénytelen megkívánni Amidőn a választói jogosultság szabályozásának »gerincévó« az elemi iskola hat osztályának sikeres elvégzését teszszük s ennek igazolása esetében csak olyan egyéb kellékeket kívánunk meg, amelyek egyikével vagy másikával minden, alkotmányos jogok gyakorlására számot tartó, rendes élethivatással biró egyén okvetlenül rendelkezik, módot adunk arra, hogy kulturális fejlődésünk rendjén a jogosultak száma önmagától évről-évre^,szaporodj ék. Természetes, hogy a javaslat azoktól, akik ezen minimális értelmi cenzussal nem birnak, kénytelen nagyobb biztosítékokat követelni, hogy kiválaszthatók legyenek ezek köréből is azok, akik produktív tényezői gazdasági életünknek, viszont a minimálist meghaladó értelmi szinvonal, amelyet a javaslat eddigi törvényünkkel szemben tetemesen kisebb mértékben állapit meg, felmenti az illetőket, hogy bármilyen más külön kelléket igazoljanak. Épen, mert ugy az értelmi census, rnint az ennek korrektivumául. szolgáló egyéb kellékek, köztük a bizonyos esetekben érvényesülő vagyoni census, felette alacsony mértékben van megállapítva, a javaslat kétségkívül demokratikus jogkiterjesztést képez, aminek igazolására szolgál egyébként már az a tény is, hogy az eddigi választók száma mintegy nyolcszázezerrel szaporodik. A bizottságban is felvetődött az az eszme, hogy a korhatár egységesen a 24-ik, mások javaslata szerint az elemi iskola hat osztályánál nagyobb értelmi census fenforgása esetében, a 26-ik évre leszállittassék. A bizottság azonban kénytelen volt a statisztika adatai előtt meghajolva, elismerni, hogy a korhatárnak a 30-ik életévben való megállapítása, ha csak .nem akarunk ráhelyezkedni az eddigi törvény magas vagyoni cenzusának álláspontjára, az egyetlen mód, amelynek segítségével kizárhatók a választójog gyakorlására meg nem érett, miveletlen és megbizhatlan elemek. Az államcélok felismerésére szükséges értelmi fejlettség, a jogok céltudatos gyakorlására megkívánt higgadtság ós belátás később és pedig a tapasztalat szerint a 30-ik életév körül beáll a kevésbbó művelt elemeknél is, mikor ezek már többnyire családot alapítanak ós az élet gondjai komolyakká, az övéi biztosítására irányuló törekvés higgadtakká, az élet küzdelmei megfontoltabbá teszik őket s ezzel biztosítékot nyújtanak arra, hogy a reájuk ruházott fontos joggal helyesen bánni is tudnak. A kormány a bizottsági tárgyalások rendjén a javaslatnak a választói fogosultság különös kellékeit megszabó 5. és 6. §-ának egyes rendelkezéseit megváltoztatva, — amint ezt a részleteknél látni fogjuk, — különösen az ipari munkások javára lényegesen megtágította azt a kört, amelyből a választójoggal bírókat kiválasztani akarja úgy, hogy a javaslat ebben a formájában az ipari munkásosztály minden jogos igényét kielógiti. Ha a kormány ós bizottság a korhatár szempontjából különböző oldalról megnyilvánuló óhajtásnak nem felelhetett meg, ezt az álláspontot igazolja az, amit fentebb előterjesztettünk s szolgáljon megnyugvásul az, hogy egyesek és osztályok egyéni érdekeinek háttérbe kell szorulniok, ha ezt a közérdek igy kivánja. Amidőn a kormány ós bizottság a jogkiterjesztés szempontjából a munkásokkal szemben az eredeti javaslat rendelkezéseinél jóval tovább ment, kénytelen volt az önállóan ipart vagy kereskedést folytatók javára is további
