Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.
Irományszámok - 1910-741. A közoktatásügyi bizottság jelentése a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanitók illetményeinek rendezéséről szóló 731. számú törvényjavaslatról
316 741. szám. Nem mulaszthatjuk el azt a liberális újitást is megemliteni, a mely a felekezeti tanitókra oly óriási horderővel bir. A 7. §. szerint az állásától való elmozditás csak a súlyosabb vétségeknél vonja maga után az előző szolgálati idő elvesztését, középfokú fegyelmi vétségeknél csak a másodszori elmozditás, mig a kisebb vétségek miatt kimondott elmozditás az előző szolgálati idő beszámítását nem érinti. De nem folytatom tovább — érzem, hogy ennek a törvényjavaslatnak benyújtása és majdan életbeléptetése kultúrtörténetünkben egy magasan kiemelkedő mórföldjelölő, a mely elválasztó falként fog állani közműlelődésünknek egy letűnt és egy eljövendő nagy korszaka között. Nagy históriai pillanat lesz e törvény életbeléptetése, oly pillanat, a melyben az emberi törekvés ós akarat mindenható ereje egy nehéz és nagy küzdelem után, a társadalmi vagy az állami élet keretében, egy új alakulatnak ad életet. Hogy mit jelent ez a törvényjavaslat a felekezeti tanitókra nézve — legjobban tudnák megmondani a múlt idők kulturmunkásai s ha ezek most még mindig szolgálatban vannak, reszkető kézzel fogják áldani Zichy János gróf nevét, a ki magas hivatalában sem feledkezett meg első tanítójáról és ennek révén az összes tanítókról és talán éppen a tanitói munka megbecsülése iránti érzett e méltányoló érzelem inspirálta a miniszter urat, hogy a nemzet igazi munkásairól ily fényesen gondoskodjék. Daczára a sok izgalomnak, én, a ki a felekezeti tanitó pszchologiáját — és e törvényjavaslat anyagi és társadalmi előnyeit ismerem, bátran állithatom, hogy a felekezeti tanitók legnagyobb része boldog és elismeri a miniszter úr nemes intencióit, melyek őt ezen törvény megalkotására inspirálták és melyekből azt az erős energiát meritette, a melyre szükség volt, hogy az országnak jelenleg súlyos anyagi viszonyai között is, a tanítóság összeségének, megélhetési viszonyainak javítására az ezen törvényben biztosított előnyöket kiküzdje. A minister úr ezen törvény életbeléptetésével egy közel félszázad óta tanitó és tanitó között fennállott válaszfalat ledönti Ebben a törvényjavaslatban legelső ízben ölt testet az a magasztos gondolat, hogy ebben az országban, bármi jellegű iskolában történjék is annak ápolása, érzelem csak egy lehet: a hazaszeretet érzelme, és azokat, a kik ennek szolgálatában áldoznak a haza oltárán, azoknak nemcsak egyenlő megbecsülés jár, hanem az államnak kötelessége mindazoknak egyenlő megjutalmazásáról is gondoskodni. A tanitók fizetését rendező eddigi összes törvényhozási intézkedések, bár tagadhatatlan, hogy esetről-esetre előbbre vitték a tanitók javadalmazásának ügyé 1 :: mégis mindig nagyfokú érzelmi dissonantiákat váltottak ki és hagytak hátra az által, hogy fenntartották a nagy eltérést az állami és nem állami tanitók javadalmazása között. Gróf Zichy János minister ur lelkében fogamzott meg az a nagy gondolat, hogy a tanitó ós tanitó között különbségtétel csak annyiban engedhető meg, amennyiben ezt a különbséget az illető tanítónak különösebb ügyszorgalma, ügyszeretete, hivatásérzetével szerzett érdemek által vivja ki. Hogy ezt a nagy gondolatot és felfogást diadalra juttathassa, szüksége volt arra, hogy politikai egyéniségének teljes súlyát vesse a mérleg serpenyőjébe. Ő nem átallotta ezt megtenni, mert átérezte, hogy ebben a törvényben több ható erőt kell elhelyezni, mint a mennyit maga a tanitó javadalmának az emelése biztosit. Nagy érték van letéve ezen törvényjavaslat intézkedéseiben, mert egy oly társadalmi osztályt teremt ós egyesit, a mely eddig nemcsak anyagi tekintetben volt egymástól külön választva, hanem
