Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-741. A közoktatásügyi bizottság jelentése a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanitók illetményeinek rendezéséről szóló 731. számú törvényjavaslatról

314 741. szám. Apponyi-féle törvény szerint az államiak maximális fizetése volt 2.400 ko­rona, a felekezeti tanitóké 2000 korona. A mai fizetésrendezést, a mely a felekezeti tanitót egyszerre az állami tisztviselőkhöz hasonlóan, szolgálati évek száma szerint, rendszeres fizetés­ben részesiti, a mai külpolitikai és az ország jelenlegi súlyos anyagi viszo­nyai között, csakis a kérdés szociális ós kulturális fontosságának és gróf Zichy János minister úr államférfiúi mély belátásától irányitott felfogásának karöltött érvényesítésével, vihette keresztül. Szeme előtt lebegett az egységes fizetési elv, a melyet kezdettől végig egész teljességében végrehajt. A legutolsó tanyán vagy az erdélyi havasokban működő tanitó is egyforma fizetéssel kezdi működését, mint a Budapest mellett működő állami tanitó. Különbség közötte csak'annyiban van, hogy az, a III. fizetési foko­zatban nem úgy, mint az állami, 12 évig, hanem 15 évig marad — de úgy, hogy 38-ik évi szolgálatában eléri az állami tanítókéval teljesen egyenlő legmagasabb fizetést, a 3.200 koronát. 1893. év előtt kapott a felekezeti tanitó tehát 200—300 korona fizetést, 1893. év után 600 korona fizetést ós 100 koronás ötödéves pótlókot — az 1907. év után 1,000 koronás alapfizetést és korpótlékokat, most pedig feljut a tanitó 3.200 koronáig. Nézzük most már közelebbről e törvényjavaslatnak egyéb előnyeit: A községi és felekezeti tanitókra háramló előnyök általában majdnem ugyanazok, mint az állami tanitók előnyei. A mi a minősítést illeti, ez a javaslat tiszteletben tartja a hitfelekezeti iskolafenntartók azon jogát, hogy tanítóikat maguk is minősítsék. Hogy a kir. tanf. és az iskolafenntartó hit­felekezet illetékes hatósága által eszközölt minősítés egymással összehason­lítható legyen, kötelesek lesznek a minősítést egymással közölni. Ha a fizetést az iskolafenntartó pl. a hit felekezet adja, az előléptetés joga az iskolafenntartóé — ha a fizetési többlet államsegélyből lesz fedezendő, az előléptetés joga a ministeró, de minden esetben köteles meghallgatni az illetékes egyházi főhatóság előzetes véleményét is. Ha a minister valamely tanitót működés vagy meg nem felelő szolgálati magatartás miatt nem lép­tetne elő, az nemcsak azt jelenti, hogy az előléptetéssel járó többlet fede­zésére nem engedélyez államsegélyt, hanem ezen fizetésrendezós lényegé­ből folyólag megszünteti a tanítónak ezen többlethez való igényét nemcsak az államkincstárral, hanem az iskolafenntartóval szemben is. A minősítésre vonatkozólag a tanítóság oly eredményeket ért el, a milyenek semmi más közigazgatási ágnál sem tapasztalható. Ha a tanitó minősítése megfelelő — az egyes osztályokban eltöltött szabályos idő elmul­tával, okvetlenül előléptetendő. Végtelen nagy liberalizmusról tesz tanúságot a miniszter ur ő éx.-ja, a midőn a 11. §. végén felveszi azt az intézkedést, hogy ellentétes minősítés esetében — az ő döntése, amelyet nem a közigazgatási bizottság javaslatára, hanem az iskolafenntartó és a kir. tanfelügyelő javaslatára hoz — az elő­léptetés szempontjából kötelező lesz. Evvel a tauitóság érdekeit bármily iskolafenntartóval szemben védelmezni óhajtja. A minősítés megállapításánál a minister ur az állami tanítókhoz hasonló módon azt óhajtja, hogy a minősítés itt se legyen titkos és hogy a hitfelekezeti tanítóknak is jogukban legyen, ha a két minősitós közül bár­melyiket is magára nézve az előléptetés szempontjából sérelmesnek találná, a minősítés megállapítását, fegyelmi utón való megállapítását kérni.

Next

/
Thumbnails
Contents