Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-739. A vizügyi bizottság jelentése a vizjogról szóló 1885. évi XXIII. t.-cz. kiegészitéséről és módositásáról szóló 358. számú törvényjavaslat tárgyában

739. szám. 285 tekének a törvény végrehajtása rendén helyt nyert az a meghatározása egyfelől nem feltétlen folyománya a törvénynek, mert a jókarbantartás, illetőleg az azt megelőzően szükséges jókarba helyezés elfajult állapotok mellett a tisztogatás körén túl eső munkálatokat is mellőzhetetlenül szükségesekké tehet, — másfelől nem elógiti ki a gyakorlati követelményeket, mert éppen az esetek legnagyobb részében fennálló jelentékeny mederelfajulás mellett igen sokszor műszakilag helyesebb sőt a költségek szempontjából is indokoltabb a meder jókarbahozását nem tisztogatás utján, de mederrendezési munkálatokkal, esetleg az éles kanyarok átvágásával foganatositani. Szükséges ezeknél fogva, hogy főként a törvény végrehajtásában kifejlődött gyakorlattal szemben a törvényhozás állapitsa meg az 1885 : XXIII. t.-cz, 40. §-ából folyó kötelezettség mértókét azzal, hogy mintegy magyarázatképen kimondja, hogy az idézett törvényszakasz rendelkezései értelmében teljesitendő munkálatok közé tartoznak a tisztogatás körén kivül eső oly mederrendezési iTiunkák is, a melyek a jövőben való könnyebb karban tartásra szükségesek. Természetes, hogy a hatóságnak az elrendelt munkálatok megállapitásánál esetenkint mérlegelnie kell, hogy az azokból a meder és parti birtokosokra, valamint a többi érdekeltekre háruló terhek az elérendő haszonnal kellő arányban álljanak. A felvenni javasolt új szakasz második bekezdésébe foglalt rendelkezés annak biztosítása okából szükséges, hogy a már egyszer rendbehozott meder a kellő karban tartás elmulasztása folytán ne jusson ismét oly állapotba, a mely ismét újabb, nagyobb terjedelmű és költséges helyreállitási munkák végzését teszi szükségessé. Arra ügyelni, hogy a már helyreállitott medrek fentartása ne mulasztassék el, és mulasztás esetén megfelelő intézkedésekkel a szükséges munkálatok elvégzését biztositani, az elsőfokú vizrendőri hatóságnak képezi feladatát E teendőnek kellő ellátását azonban inkább lehetne a községektől várni, annál a közvetlenebb kapcsolatnál fogva, a melyben az érdekeltséggel vannak. Ebben leli indokát a javasolt rendelkezés. Az eljárást a földmívelésügyi minister által a belügyministerrel egyetértőleg kiadandó rendelet szabályozná. 3. A 7. §-ként felveendő új szakasz beiktatása folytán az eredeti javaslat 7. és következő szakaszai egygyel magasabb számot nyernének és az ezen szakaszokban a javaslatból idézett szakaszok számai megfelelően helyesbitendők lennének. 4. A 15., illetőleg új sorozás szerint 16. §-ból a második bekezdés elhagyandó és ennek megfelelően a negyedik bekezdésből e szó: »fentebb« is elhagyandó lenne, másfelől pedig második bekezdésként a következők lennének felveendők: »Ha valamely vízhasználat mértékét a hatóság ily módon, egyszer már leszállította, ennek foganatosításától számított 10 éven belül ujabb leszállításnak nem lehet helye.« Az idézett szakasz második bekezdésének elhagyását az indokolja, hogy annak meghatározása, mi legyen az öntözések egyes nemeinél az engedélyezhető vízmennyiség, inkább a végrehajtási rendeletbe tartozik, annál inkább, mert e meghatározásnál bizonyos latitude aligha lesz mellőzhető A mi pedig a javasolt új rendelkezést, illeti az a végből mutatkozik szükségesnek, hogy egyfelől a hatóságnak a vízhasználatok rendezésénél módjában legyen — ha a viszonyok azt egyébként indokolják — időközileg a megállapított maximális vízmennyiségnél nagyobbat hagyni vízhasználat