Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-732. Törvényjavaslat a fiatalkorúak bíróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról

732. szám. 169 határozatot hozzon a bíró akkor/ha több fiatalkorú ellen folyó eljárást egy véghatározattal fejez be s különböző intézkedéseket tesz velők szemben. Úgy itt, mint más helyeken is véghatározatnak nevezi a javaslat a bírónak azt a határozatát, tekintet nélkül alakjára, amelyben az ügyet érdemlegesen befejező intézkedést tesz. Ennek a végzést és az ítéletet egyaránt átölelő műszónak használata főként a perorvoslatok szabályozása tekintetében törvénytechnikai okokból kívánatos. III. Perorvoslat. A 33—44, §-hbz. A Bp.-nak főként perorvoslati része az, amely a fiatalkorúak bűnügyeire vonatkozólag a leginkább módosításra szorul. A fellebbviteli perorvoslatoknak az alaki és anyagi semmiségi okok tüzetes, taxatív felsorolásán alapuló, valamint a felsőbíróság intézkedési jogkörének, a vádlott terhére ós javára szolgáló intézkedések szerint történő szabályozása a fiatalkorúak bűnügyei és az alkalmazható intézkedések természetének nem felel meg.' Azért e részben már a bírói gyakorlat is kénytelen volt a Bp. rendelkezéseitől több irányban eltérni és az anyagi törvény rendelkezéseihez simulva új jogelveket megállapítani. A javaslat szerint az érdemi intézkedéseket megállapító véghatározatok ellen (22. 23., ós 32. §.) tekintet nélkül arra, hogy végzés vagy ítélet formájában hozatnak, egyaránt fellebbezésnek van helye; mert a véghatározat érdemlegesen fejezvén be az ügyet, ugyanolyan érdemleges felülvizsgálatra szorul, mint a Bp. szerint az ítélet. (33. §.) A fellebbezés alapjául a javaslat a ténybeli megállapításokon felül az okok tüzetes felsorolása helyett általában a törvény lényeges rendelkezésének sérelmét jelöli meg (35. §.), a felsőbíróság megítélésére bízván azt, hogy az eset körülményeihez kódest mely törvényes szabály sérelme esetében látja indokoltnak a fiatalkorú érdekében szükséges beavatkozást. A fiatalkorú érdekének szempontja igazolja azt, hogy ebben az irányban a felsőbíró belátásának szabad tér engedtessék, mert eleve általános szabályban alig állapítható meg az, hogy mi által szenvedhet sérelmet a fiatalkorú érdeke. A fellebbezésnek ily tág körben megengedése szükségessé teszi, hogy az eljárás gyorsasága érdekében elkerülhetetlen korlátozás más alapon állapíttassák meg. A javaslat e részben abból indul ki, hogy ha az ügyész az ügynek enyhe nevelő jellegű intézkedéssel való elintézésében a fiatalkorú érdeke szempontjából megnyugvást talál, ily intézkedés ellen más jogosultnak ne legyen joga a felsőbíróság határozatát provokálni. A javaslat ennélfogva ily esetben a fiatalkorúak bíróságának határozata ellen fellebbezést másnak nem enged. A közvetlenül érdekelt fiatalkorú és a védelmére hivatott jogosultak feltétlen fellebbezési jogot csakis akkor nyernek, ha a bíró a személyes szabadsagot súlyosabban érintő intézkedést tesz vagyis javitónevelóst vagy szabadságvesztés-büntetést rendel el (34. §. harmadik bekezdése). Hogy a magánjogi igény s a határozatnak egyéb mellékrendelkezése tekintetében a fellebbezést a ja vaslat ettől függetlenül engedi meg, ez azért van, mert az a fiatalkorú jövőjót közvetlenül érintő intézkedés végrehajtását nem érinti. Ezt a jogot sem adja meg azonban a javaslat a magánfólnek, aki a reá nézve kedvezőtlen határozat ellen a rendes bíróságnál kereshet orvoslást. Képvh. iromány,. 1910—1915. XXIV. kötet. 22