Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-732. Törvényjavaslat a fiatalkorúak bíróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról

732. szám. 125 gondozására bízták. Kiterjeszti végül a tervezet az elhagyásnak bűntettét azáltal, hogy a korhatárt 12 évről 14 évre emeli fel. A tervezet IV. címe az átmeneti és vegyes rendelkezéseket foglalja magában. Kétségtelen, hogy az olasz tervezet, a belga 1912. évi törvénytől elte­kintve, a fiatalkorúak anyagi és eljárási jogában a kontinensen a leggyöke­resebb megoldást nyújtja, amely középhelyet foglal el az amerikai radika­lizmus ós a német javaslat félónk haladása közt. Más kórdós, hogy a tervezet személyzeti (gyermekbíró és pártfogó tisztviselő) követelményei kielégíthetők-é, hogy az intézmények, amelyek a nevelő intézkedések megvalósítására szük­ségesek, megfelelők-e stb., amely kérdésekre vonatkozólag számos nem alap­talan aggály merült fel. 5. Belgium. A gyermekek és fiatalkorúak erkölcsi oltalma s az újabb eszméknek megfelelő büntetőjogi reform terén előkelő szerep illeti meg Belgiumot is. .. . A fiatalkorú bűntettesekre vonatkozó jogszabályokat ugyan egészen nap­jainkig a Code Pénal 72—75. cikkei tartalmazták s az eljárást is a XIX. század folyamán érvényre jutott elvek és alakiságok jellemezték; de egyfelől a törvényhozás ós az igazságügyi kormány rendelkezései, másfelől az illetékes jogásztársadalom tevékenysége utat nyitott a gyakorlati életben az új eszmék érvényesülésének. A reform kezdeményezése s gyakorlati érvényre juttatása első sorban Lejeune volt igazságügyminiszter munkájának eredménye. Lejeune a gyermek­védelemnek s a íiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi reformnak egész terü­letét felölelő egységes törvényjavaslatot dolgozott ki, amelyet még 1889-ben terjesztett a törvényhozás elé. . Politikai körülmények akadályozták meg, hogy ebből a javaslatbólhama­rosan törvény legyen. De a bírói gyakorlat némileg igyekezett a fiatalkorúak külön büntetőjogának hiányát pótolni. így különösen az 1891. évi november 27-diki törvény (sur le vagabondage et la mendicité) 24—34. §-ai alapján a bíróságok a fogházat fiatalkorúak csekélyebb bűncselekményei esetében kivétel­nek tekintették s ha lehet, a büntetés helyett megdorgálták a fiatalkorút vagy a kormány rendelkezésére bocsátották. Az utóbbi intézkedésnek, amely az állami nevelőintézetben (école de bienfaisance) való elhelyezéssel egy­értelmű, helye volt: a) a 18 évnél fiatalabb szokásos csavargók és koldusok; b) a, belátási képesség hiányában felmentett vagy kihágás miatt vádlott 16 évnél fiatalabb bűntettesek, végül c) azon 18 évnél fiatalabb egyének ellen, akiknek javító nevelését a község kérte. De még ha a belga Btk. 71 — 74. §-ai alapján a belátással biró fiatalkorút fogházzal büntette is a bíróság, az egy hónapot meghaladó büntetést a gand-i fogháznak fiatalkorúak részére szolgáló osztályában kellett végrehajtani s az 1891-iki törvény alapján elren­delhető volt, hogy a fiatalkorú a büntetés kiállása után nevelő intézetben leendő elhelyezés végett a kormány rendelkezésére bocsáttassék. Ezt a bün­tetőr és nevelő-rendszert kiegészítette még a patronázsnak ós a fiatalkorúak bírósági védelmének oly fejlett szervezete, amely párját ritkítja Európában. ­; Ujabb lépést jelentett a fiatalkorúak büntetőjogának reformjában az 1897. évi február 15-diki törvény, amely a,.16 évnél.fiatalabb bűntettesekkel szemben kihágás miatt a szabadságvesztést és pénzbüntetést, megszüntette's

Next

/
Thumbnails
Contents