Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.
Irományszámok - 1910-732. Törvényjavaslat a fiatalkorúak bíróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról
94 732. szám. Melléklet a 7S2. számú irományhoz. Indokolás a fiatalkorúak bíróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról szóló törvényjavaslathoz. I. Általános indokolás. I. A fiatalkorúak büntetőjogának átalakulása s mai állása. A büntetőjognak azt a rendszerét, amely az előző korszakok embertelen és önkényes jogszolgáltatásával szemben a természetjogi irók tanai és különösen a XVIII. század bölcsészeti irodalma nyomán a forradalom izzó tüzében kiépült s a francia törvényhozáson keresztül a XIX. század folyamán az egész művelt világon uralkodóvá lett, az utolsó négy évtizedben heves támadások érték és alapjában megrendítették. A bűncselekmények számának emelkedése s a társadalom egyes rétegeiben sokhelyt mutatkozó erkölcsi züllés a bűntettes osztályokra és^a fennálló büntetőjogi rendszerek birálatára terelte a gondolkozók figyelmét. Egyfelől kiváló orvosok és természettudósok, másfelől a társadalmi élet búvárai beigazolták, hogy a bűncselekmény nem vizsgálható csupán egyoldalúan a jog szempontjából, hanem azt mint társadalornélettani jelenséget is szemügyre kell venni. E jelenséget csak a társadalom életével s a bűntettes egyéniségével való összefüggésében lehet jól megérteni, megfelelően értékelni s ellene csak a környezetben és az egyéniségben rejlő előmozditó tényezőinek elnyomásával lehet sikeresen megküzdeni. Az új tanok hirdetői mélyen bevilágítottak a társadalmi élet mélységeibe s rámutattak azokra a nagy különbségekre is, amelyek a bűntettesek egyes osztályai s az ezen osztályokba tartozó egyes bűntettesek közt felismerhetők. Az évtizedeken át folytatott kutatások és vizsgálódások eredményei mellett nem állhatott meg továbbra is változatlanul a régi bűntetőjog, amely az emberiesség ós az egyéni szabadság védelme szempontjából nagy haladást jelentett ugyan az előző korszakok jogrendszereivel szemben, de amely a bűncselekményben valamely önmagában megítélhető önkényes gonoszságot