Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

91 segélyzö-, baleseti, rokkantsági, vagy más efféle pénztárból segélyt vagy járadékot huz, vagy elemi csapás (tűzvész, árviz, stb.) miatt kapott segélyt, s azt is, aki, vagy akinek gyermeke ösztöndíjban részesül, vagy tanpénz vagy vizsgadij alól mentetett fel. Az ilyenféle segély a segélyezettet függetlenségétől nem fosztja meg; a kizárásnak ezekre az esetekre való kiterjesztése tulmenne a célon, s esetleg értékes elemeket sújthatna. 5. Azt, aki sajátmaga, vagy akinek vele közös háztartásban élő felesége bordélyüzletet tart, a foglalkozás erkölcstelen és közmegvetésre méltó volta miatt zárja ki a javaslat a legfontosabb politikai jogból. 6. Ha valakit botrányt okozó részegség miatt rövid időn (két éven) belül ismételten elitélnek (1879: XL. t.-c. 84. §.), ebből joggal lehet következtetni a züllésre való hajlandóságra és az akaraterőnek olyan fokú gyöngeségére, amely alkalmatlanná teszi az illetőt a választói hivatás gyakorlására. Az ilyen megbízhatatlan s a társadalomra kriminál-preventiv szempontból különösen veszélyes elemeket — több állam törvényhozásának példájára — a javaslat szintén kizárja a választői jogosultságból. A kizárás az utolsó büntetés kiállásától vagy elévülésétől számított egy évig tart, mert ennyi idő elteltét legalább meg kell várni, hogy megállapítható legyen, vájjon nem esnek-e vissza, s nem adnak-e ismét okot a kizárásra? 7. A 7. pontban emiitetteknek a választói jogból való kizárása a jogerős birói ítéletnek szerez érvényt s indokolásra nem szorul. Az e pontban emiitett Ítéleteket ma az 1899: XV. t.-c. 122. §-a alapján a kir. Guria hozza. Mivel azonban a képviselőválasztások érvényességének megtámadásáról külön törvény fog intézkedni, a javaslat csak általánosságban utal azon bíróság határozatára, amely az ily ügyekben ítélkezni hivatva van. 8. A bűntett vagy vétség miatt elitéivé levőket a büntetés tartamára az 1874: XXXIII. t.-c. 12. §-ának 1. pontja kizárta a választói jog gyakorlásából, amit megerősít az 1878: V. t.-c. 59. §-a is. Ezt az intézkedést a javaslat nemcsak fenntartja, hanem — a rendelkezés alapgondolatának megfelelően — kiterjeszti azokra is, akik szabadságvesztés-büntetésre szóló Ítélet hatálya alatt állanak, habár tényleg nincsenek is letartóztatva. Ilyenek nevezetesen a szökésben levők, s azok, akik a szabadságvesztés-büntetés kitöltésére halasztást nyertek. Tehát a kizárás kezdőpontja az ítélet jogerőre emelkedése; végpontja pedig a kiszabott büntetés kiállása vagy elévülése. Azokat, akiknek büntetése feltételesen fel van függesztve (1908: XXXVI. t.-c. 1. §.), vagy királyi kegyelem utján elengedtetett vagy elévült, kifejezetten kiveszi a javaslat a kizárás alól. Ezek ugyanis a kiszabott büntetést nem állották ki, tehát e kivétel nélkül szintén a kizártak közé tartoznának. Ez pedig nem lenne helyes. A büntetés ugyanis nem hajtható végre a bűntettnek királyi kegyelem utján való elengedése vagy elévülése, valamint felfüggesztése esetében sem, feltéve, hogy az utóbbi esetben az elitélt a próbaidőt kiállotta. Ellentmondás lenne tehát abban, ha a büntetés ki nem állásához a szóbanlevő 8. pontban fűzött következményt ezekre az esetekre mégis alkalmaznék. A feltételes szabadságon levőket a javaslat félreértések megelőzése végett emliti a kizártak között; ezek tulajdonkép már a 8. pont előbbi rendelkezései szerint is ki lennének zárva, mert a feltételes szabadság ideje alatt is büntetésüket töltik. A vizsgálati fogságban levők kizárása megegyez az 1874 : XXXIII. t.-c. 12. §-ának 2. pontjában foglalt rendelkezéssel. 9. Ez a pont szigorítást jelent a büntetötörvénykönyv jelenlegi rendelkezésével szemben. Ugyanis azokon az eseteken felül, amidőn a politikai jogok felfüggesztését az 1878 : V. t.-c. értelmében a bíróság megállapítja, a nyereségvágyból elkövetett, vagy az állam ellen irányuló, vagy az 1878 : V. t.-c. 172. §-ának második bekezdésébe, vagya büntető-novellának (1908: XXXVI. t.-c.) a kerítésről szóló 43—44. §-aiba, 12*