Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

88 annak, mert az az állandóság és megbízhatóság, amelyre az ugyanazon munkaadónál hosszabb időn át töltött szolgálatból lehet következtetni, még nagyobb mértékben tehető fel annál, aki ugyanabban a gazdaságban vagy vállalatban a munkaadó személyében beállott változás ellenére is alkalmazásban maradt. Nem lenne továbbá méltányos, hogy hibáján kivül hátránynyal sujtassék az az állandó alkalmazott, aki szolgálatát betegség miatt kénytelen megszakítani. Ezért a javaslat kimondja, hogy ha az ilyen állandó alkalmazott a betegség megszűntével 6 hónapon belül ugyanahhoz a munkaadóhoz visszatér, ujabb szolgálatát a közvetlen megelőzőhöz kell számítani. Az alkalmazás megszakítása a munkás önhibáján kivül következik be akkor is, amikor a megszakítást az üzem természetével járó, vagy az üzem megszorításából eredő időleges szünetelés okozza. Méltányos tehát a javaslat áma rendelkezése, hogy az időleges szünetelés az alkalmazás időtartamába nem számit ugyan be, de a megszakítás előtt eltöltött időt a megszakítás után ugyanannál a munkaadónál eltöltött időhöz hozzá kell számítani. Végül a §. utolsó bekezdése azt akarja megakadályozni, hogy azt az állandó alkalmazottat, aki a 2, 3 vagy 5 évi időt korábban már kitöltötte, a munkaadó önkényes és jogtalan elbocsátás által a választói jog elnyerésében meggátolhassa. E végből kimondja a szóbanlevö bekezdés, hogy az alkalmazás kitöltött két, három vagy öt évi tartamát figyelembe kell venni akkor is, ha az alkalmazás az utolsó 6 hónapon belül (t. i. az összeírást, illetőleg a kiigazítást, vagy felszólalás esetében a felszólalást megelőző 6 hónapon belül) megszűnt, vagyis az összeíráskor nem állott fenn többé. Ez alól a szabály alól azonban kiveszi azokat az eseteket, amidőn a munkaadó az alkalmazottat a törvény értelmében azonnali elbocsátásra jogosító okból bocsátotta el (1875: XXXVII. t.-c. 59. §-a, 1876: XIII. t.-c. 52. §-a, 1884 : XVII. t.-c. 94. §-a, 1907: XLV. t.-c. 45. §-a), vagy amidőn az alkalmazott a nélkül, hogy az alkalmazás rögtöni elhagyására jogosító ok forgott volna fenn (1875 : XXXVII. t.-c. 58. §-a, 1876 : XIII. t.-c. 52. §-a, 1884 : XVII. t.-c. 95. §-a, 1907: XLV. t.-c. 46. §-a), alkalmazását önként elhagyta. A 11. §-hoz. A segitö családtag foglalkozásában azt a munkát kívánta honorálni a javaslat, amelyet mint közelebbi vagy távolabbi rokon (sógor) végez valaki a munkaadó mezei gazdaságában, ipari üzletében vagy vállalatában. A segítő családtagok körét a javaslat a munkaadónak vagy feleségének rokonaira, örökbefogadott gyermekeikre és ezek valamelyikének férjére terjeszti ki, hogy ezzel mindazokat felölelje, akik a választóval ugyanegy családi közösségben élve, az idegen munkaadónál alkalmazottakénál nem kevésbbé hasznos segédkezést fejtenek ki. .• Megkívánja továbbá, hogy a segítő családtag a munkaadóval közös háztartásban éljen, tehát valóban családtagnak legyen tekinthető; hogy továbbá a munkaadónak mezei gazdaságában, ipari üzletében vagy vállalatában valósággal segédkezzék, és hogy az • a mezei gazdaság, ipari üzlet vagy vállalat állandó segítőnek a rendszeres alkalmazását szükségessé tegye. Ez az utóbbi feltétel különösen szükséges azért, mert különben segitö családtagként az a választó is választói joghoz juttathatná valamely hozzátartozóját, akinek a gazdasága, üzlete vagy vállalata jelentéktelenségénél fogva épen nem kívánja meg másnak a rendszeres segédkezését; ebben az esetben pedig teljesen hiányzik a szóban lévő jogcim alapja: az állandóan végzett gazdasági tevékenység.