Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
73 A tervezett parlamenti reform a magyar állam hagyományos szabadelvüségéhez hiven a jogegyenlőség alapján áll, s egyetlen olyan kelléket sem állit fel, amely az ország bármely idegen ajkú állampolgára számára elérhetetlen, vagy nehezebben megközelithetö feltételt jelentene. Bármilyen nemzetiségű állampolgár a választói jogot teljesen azonos feltételek mellett szerezheti meg, mint a magyar anyanyelvűek. Az aktiv választói jognak az eddig elmondottakban fel nem ölelt részleteire a részletes indokolás során terjeszkedem ki. Befejezésül e helyen még annak jelzésére szorítkozom, hogy e javaslat jóval tágabb keretekben mozog, mint aminőt ez év tavaszán az ellenzéki pártok elé volt szerencsém vázlatos tárgyalási alapként terjeszteni. A májusi — ugyancsak az értelmi cenzus alapjára fektetett —• tervezetem, ugyanilyen választói korhatár mellett, mind az iskolát végzettekre, mind az irni-olvasni tudókra nézve sokkal tovább menő megszorításokat állított fel, mint a mostani javaslat. Az előbbiben még az elemi iskolát végzetteknél is a lakáscenzus, az egy évesnél hosszabb domicilium, a szolgálati idő hosszabb tartama, továbbá az ipari alkalmazottaknál a betegsegélyző pénztári tagságnak járulékos kelléke is szerepelt; a csupán irni és olvasni tudók kategóriájában pedig a fösúly — az ipari és mezőgazdasági alkalmazottak zömének kizárásával — a vagyoni (adó-)cenzusra volt fektetve. Ezt a körülményt annak igazolásául kivántam leszögezni, hogy az ellenzéki pártokkal megszakadt tárgyalások eredménytelensége nem gátolt meg annak az elejétől fogva elfoglalt álláspontomnak érvényesítésében, hogy a választői jog kiterjesztésében addig a végső határig menjünk el, ameddig — az azóta immár minden irányban teljes részletességgel feldolgoztatott statisztikai adatok tanulságai és a kérdés minden részletére kiterjedő megfontolás után — nemzeti és szociális érdekeink veszélyeztetése nélkül elmenni lehet. * Elvi fontosságánál fogva a nők választői jogának kérdése is az általános indokolás keretébe tartozik. Ez a kérdés ujabban mindenfelé egyre jobban előtérbe lép. A nők választói jogának hivei nagy lelkesedéssel és eréllyel igyekeznek az eszmét népszerűsíteni s megvalósítása számára a közvéleményt megnyerni. Törvényjavaslatom a választói jogot csak a férfiaknak kívánja megadni. Nem azt jelenti ez, mintha a nő közéleti szereplésének jelentőségét alábecsülném:. Nagy súlyt helyezek a nő közreműködésére, különösen a szociális gondoskodás, az emberbaráti intézmények és intézkedések terén, ahol a nő valóban megbecsülhetetlen részese és munkatársa nemcsak a társadalmi tevékenységnek, hanem a modern irányban fejlesztendő közigazgatásnak is. Az egész magyar jogfejlődés is a nő megbecsüléséről tanúskodik. Hazánkban a nő helyzete mindig méltó volt nemes hivatásához. Ugy a közjogban, mint különösen a magánjogban érvényesült a nő jogának tiszteletbentartására irányuló törekvés. De a nő, mint a férfinak a gazdasági küzdelemben egyenrangú versenytársa, csak a legutóbbi időben foglalkoztatja a magyar közvéleményt, és ezen a téren is a magyar nemzet lelki világát jellemző szabadelvüség érvényesül azokban a rendelkezésekben, amelyek gyors egymásutánban rombolják le a kenyérkereső nő útjában emelkedő megkülönböztető korlátokat. Ha ennek ellenére nem látom elérkezettnek az időt arra, hogy a nőkre is kiterjesszük a választói jogot, ezt a meggyőződést ugyanazok a szempontok érlelték meg bennem, amelyek általában kötelességévé teszik a törvényhozásnak, hogy a választói jog kiterjesztésénél a fokozatos fejlődés törvényszerűségét ne döntse halomra átmenet nélküli szélsőségekkel. Amidőn olyan nagy uj választóközönséget kell a legfontosabb politikai jog gyakorlásába belenevelni, amely számban rövid idő alatt megközelíti a mait, nem Képvh. iromány. 1910—1915. XXHr. kötet. " " . 10
