Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
66 Beszterce-Naszód, Brassó, Nagy-Küküllő és Szeben. Az előbbiek 24 éven felüli férfi népességének a román ajkúak 73-9%-át teszik, de a jelenlegi képviselöválasztőknak csak 48-7%-át. A románok a szász jellegű vármegyékben is abszolút többségben vannak, (54*l%-kal), de a képviselöválasztók közt csak 2347o-kal szerepelnek, a választásnál tehát a vármegyék mindkét csoportjában a magyaroké és a szászoké a többség. Mind a magyar, mind a szász vármegyékben a választójognak minden kiterjesztése szükségképen a románság javára esik. Ez természetesen nem állhatja útját a jogkiterjesztésnek, de— amint erre az imént rámutattam -— a békés fejlődés érdekében kivánatos, hogy az átalakulás minél lassabban történjék. A 24 éves korhatár a politikai súlynak ezt az áthelyeződését csak gyorsítaná, mert a románok — akik . régi kulturális elmaradottságukat az ujabb időkben pótolni iparkodnak — az irniolvasni tudók közt jóval erősebben vannak képviselve a fiatalabb nemzedékben, mint a magasabb korosztályokban, s ez nemcsak most van igy, hanem igy lesz a jövőben is mindaddig, mig a magyarok és szászok kulturnivőját el nem érik. Az emiitett hat magyar vármegyében, ha szembeállitjuk a harminc éven felüli és a harminc éven aluli irni-olvasni tudók közt a nemzetiségek arányát, azt látjuk, hogy ha a harminc év alá leszállunk, a magyaroké 41-0-röl 36-8%-ra, a németeké 9-5-ről 5-9%-ra csökken, ellenben a románok aránya 48-7-ről 56-6%-ra emelkedik. A szász jellegű vármegyékben a magyarság aránya ugyan kissé emelkedik az ifjabb nemzedékben, de mig a német ajkuaké 457-röl 32-5%-ra sülyed, addig a románságé 38-3-ről 49^6%-ra szökik. E számok kétségtelenné teszik, hogy a korhatárnak 24 évben való megállapítása a Királyhágón túli erőviszonyok rohamos felforditását jelentené. Az a hátrányos hatás azonban, amelyet a 24—30 éveseknek választói joggal való felruházása a magyar anyanyelvű választók számarányára gyakorol, nem szőrit-' kőzik a Királyhágón túli vármegyékre, hanem országos átlagban is erősen nyilvánul. Ha a választók legnagyobb csoportját: a birtokosokat és kisbirtokos napszámosokat nézzük, a 30 éven felüli irni-olvasni tudóknak 51'6%-a magyar anyanyelvű, a 24—30 éveseknek ellenben csak 40-6%-a, a 30 éven felüli analfabétáknak 209, a 24—30 éves analfabétáknak csak 5-97o-a.Es ez igy van minden birtokkategórián belül, akár a földterület, akár a fizetett adó nagysága szerint csoportosítjuk a birtokosokat. Még fontosabb a korhatár szerepe szociális szempontból. Az 1912. évre érvényes képviselőválasztói névjegyzék szerint a választóknak l-67o-a régi jog alapján, 6067o-a földbirtok, 4-37«-a házbirtok, 0-97o-a föld- és házbirtok, 24-97'o-a jövedelem, 7-4%-a értelmiség alapján Íratott össze, mig a füstök utáni képviseletre 0*37o esett. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a jelenlegi törvény szerint a földbirtok a választői jogosultság legáltalánosabb alapja. A választők társadalmi tagozata azonban ez adatok alapján távolról sem állapítható meg. Az 1911. évi népszámlálás adatainak külön feldolgozása nyújt e tekintetben kimerítő felvilágosítást. Mellőzve itt az analfabétákat — akik a törvényjavaslat szerint jövőre is csupán magasabb vagyoni cenzus alapján nyerhetnek szavazati jogot — csak a 24 éven felüli irni-olvasni tudók társadalmi tagozatát kivánom legfőbb vonásokban vázolni. A jelenlegi választóknak erősen túlnyomó többsége, 81'47o-a, vagyonánál, kereseténél, vagy hivatalos állásánál fogva bizvást a polgári osztályba sorozható; a munkásosztályra pedig — még ha ide számitjuk az összes 5 holdon aluli törpebirtokosokat s a 20 K adónál kevesebbet fizető iparosokat és kereskedőket is —• csak 16-87<> esik. A családi kisegitők (1 # 37 0 ) s az ismeretlen foglalkozásuk (0-57o), akik a két csoport között bizonyára megoszolnának, egyikhez sem számíttattak. Az összes 24 éven felüli irni-olvasni tudókat tekintve lényegesen megváltoznak az arányok. Szintén mellőzve a pontosan egyik osztályba sem sorozható csa-
