Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
50 keretű kiterjesztésének gondolata minden párt és minden jelölt programmjában szerepelt. A kormány hivatalos programmja is hangsúlyozta, hogy a választói jogot ki kell terjeszteni addig a határig, ameddig az ország közviszonyainak felforgatása és a nemzeti politika nagy érdekeinek csorbítása nélkül el lehet menni. Rövid idő alatt nagy és váratlan politikai fordulat történt. Az 1905. évi általános választások után egyelőre parlamentáris kormány nem alakulhatott. Az ekkor kinevezett Fejérváry-kormány, Kristóffy József belügyminister kezdeményezésére, felvette programmjába az általános választói jogot. így került meglepetésszerűen és minden előkészület nélkül a kormányprogramm élére az a radikális eszme, amelynek gyakorlati megvalósítását addig a legszélsőbb álláspontot képviselő kisebbség sem merte volna a közeli jövő lehetőségei közzé számítani. Annál kevésbbé gondolt addig aktív magyar államférfiú arra, hogy azt egyhamar realizálja. Kristóffynak 1905. végén közzétett javaslata az általános, egyenlő, közvetlen választói jog, a titkos és decentralizált szavazás alapjára volt fektetve. A javaslat választói jogot akart adni minden 24 éves magyar állampolgár férfinak, aki irniolvasni tud, és akinél a politikai jogok megállapításánál általában szokásos kizárási okok fenn nem forognak. A javaslat ezenfelül két országgyűlési ciklusra, vagyis 10 esztendőre, átmenetileg meg akarta hagyni választókul a mostani analfabéta választókat is. E javaslat törvénynyé válása egyértelmű lett volna a különböző társadalmi osztályok politikai erőviszonyainak teljes felforgatásával. A képviselőválasztók számát az akkori 970.000-ről 2,621.000-re, illetőleg az addigi analfabéta választók beszámításával egy csapásra 2,814.000-re, majdnem háromszorosra emelte volna, amely szám az írni-olvasni tudók rohamos szaporodása folytán ma már jóval meghaladná a három milliót. Kristóffy-nak tizenkét §-ból álló, csupán az általános alapelveket tartalmazó, rövid törvényjavaslat-tervezete nem került a parlament elé. De, mint Európaszerte mindenütt, Magyarországon is jelentkezett a választói jog követelésének az a jellemző következménye, hogy amint a kérdést a kormány, vagy valamelyik párt érdemlegesen, gyakorlati formába öntve napirendre hozza, azt többé megoldatlanul a háttérbe szorítani nem lehet. így történt, hogy a Wekerle-kormány, amely 1906. április havában — a választói jog tekintetében is — a legeltérőbb felfogású politikai pártok vezéreiből alakult meg, kénytelen volt programmjába paktumszerüen felvenni azt, hogy a választői jog reformját „legalább olyan széles alapon" oldja meg, mint a Kristőffy-féle tervezet. E politikai kötelezettség alapján épült fel az a második, most már a részletekig kidolgozott választójogi törvényjavaslat, melyet gróf Andrássy Gyula belügyminister 1908. évi november hó 11-én terjesztett a képviselőház elé. Ez a javaslat azonban politikai okok miatt a rendszeres parlamenti tárgyalásig nem juthatott el. Gróf Andrássy Gyula a parlamenti reform minden részletének és következményének mérlegelése alapján tisztában volt azzal, hogy ha fenn akarjuk tartani a magyar nemzet szupremáciáját, s meg akarjuk óvni a társadalmi osztályok békéjét és egyensúlyát, nem érhetjük be azzal, ha a választői jogot csupán a 24 éves korhatárhoz és az egyszerű irás-olvasáshoz kötjük. Tudatában volt annak, hogy ezek a kellékek egymagukban már a jelenben sem nyújtanak kellő biztosítékot s még kevésbbé a jövőre nézve. Épen ezért egyéb biztosítékokat is szükségeseknek tartott. Meggyőzően fejtette ki gróf Andrássy Gyula törvényjavaslatának indokolása során e további biztosítékok mellőzhetetlenül szükséges voltát. A biztosítékok között Andrássy koncepciójában a magyar viszonyokhoz mért és minél szélesebb alapra fektetett többes szavazati jognak jutott volna előkelő szerep.
