Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
191 Az analfabéták száma fogyott, a magyar ajkuakat kivéve; a mi azt mutatja, hogy a magyar ajkúak iskoláztatásáról, akkor, midőn az itt szóban levő nemzedék tanköteles korban volt, nem törtónt elég gondoskodás. A külterületeken szétszórva élő tanyai lakosság nem kielégitő iskoláztatása okozza ezt a feltűnő eredményt. Az irni-olvásni tudás terjedését vizsgálva, nemcsak az országos eredmények birnak fontossággal, az egyes megyék és megyecsoportok adatai még tanulságosabbak, mert jövőre, midőn az értelmiségi czenzus lesz az a széles alap, melyen választójogunk felépül, a műveltségi állapotokban való minden változás egyúttal a politikai erőviszonyok eltolódását is jelenti. Különösen az erdélyi részek kivannak e tekintetben nagy figyelmet, hol egy igazán szükkörű választójogról térünk át a nagy mértékben kiterjesztett demokratikus választójogra. A Székelyföld a maga túlnyomó magyarságával, bármily választójogi rendszer mellett, nemzetiségileg nem lehet veszélyeztetett terület. Annál kritikusabb a helyzet a régi, úgynevezett magyar megyék területén ós a szászoklakta vidékeken. Abban a hat vármegyében, melyek területe nagyjából megfelel a megyerendezós előtti u. n. magyar vármegyék területének, névszerint: Alsó-Fehér, Hunyad, Kis-Küküllő, Kolozs, SzolnokDoboka és Torda-Aranyos vármegyékben, a magyar anyanyelvűek számaránya 14 8 ós 28-6% közt váltakozik, mig a román ajkuakó 48*1 ós 81-6°/o közt. Mind a hat vármegyét összefoglalva, a 24 éven felüli férfinépességben a magyar ajkúak 206, a román ajkúak 739, a német ajkúak 3-7°/o-kal szerepelnek; a jelenlegi választók közt ellenben a magyarok 44*7, a románok 48-8, a németek pedig 6'2°/o-kal, a magyar és német ajkúak tehát abszolút többségét teszik jelenleg a választóknak. Az irni-olvasni tudók sorában azonban már jelenleg is a román ajkúak birnak abszolút többséggel (509°/o), a magyarság számaránya már csak 399°/o-ot tesz. Jövőre a mérleg még inkább a románság javára billen; a harmincz éven felüli irni-olvasni tudók közt a magyarság számaránya még 41'0°/o, a 24—29 évesek közt azonban 368°/o ra száll le, mig arománoké megfordítva 48-7%-ról az ifjabb nemzedékben 56'6°/o-ra emelkedik. Még szembeszökőbb a románság gyors előtérbe nyomulása, ha az 1904. évi' adatokkal hasonlitjuk össze az 1910. évi adatokat. A tárgyalt hat vármegye 24 éven felüli férfinépességében ugyanis a magyar ajkú irni-olvasni tudók száma 28 8, a román ajkuaké pedig 62-3°/o-kal emelkedett. E meglepő emelkedésben nem csekély része van annak a lázas versenynek, melyet az analfabéták oktatása körül az "utóbbi években kifejtettek, mely végeredményében, úgy látszik, a románság javára dőlt el. lsj Körülbelül hasonlót mondhatunk a négy szász jellegű vármegyéről, Besztercze-Naszódról, Brassóról, Nagy-Küküllőről ós Szebenről; noha ezekben a román ajkúak nem birnak oly erős túlnyomósággal (arányszámuk a 24 éven felüli férfinépességben 54-1%), a német ajkúak pedig nagyobb százalékkal (306) szerepelnek, mint a magyarok az imént emiitett hat vármegyében. A jelenlegi állapotnak azonban úgy a német, mint az ottani magyar elemre jelentékeny megromlását jelenti már az irni-olvasni tudásnak alapul vétele. A jelenlegi választóknak a magyar ajkúak 19'3%-át teszik, a 24 éven felüli irni-olvasni tudóknak csak l6"9 0 /o-át. Még jobban leszáll a német ajkúak aránya: 570-ről 42-9°/ 0-ra, mig a románoké 23*4-ről 40-7°/o-ra emelkedik. Idővel a helyzet mind kedvezőtlenebbé válik a német ajkuakra, kik a 30 éven felüli irni-olvasni tudóknak még 457 0 /o-át teszik, de a 24—29 éveseknek már csak 325°/ 0-át, mig a románok aránya megfordítva 383-ről 496°/o-ra emelkedik.
