Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
164 A relativ többség szabályának ez az igazságtalan és politikai szempontból káros következménye arra késztette a legtöbb állam törvényhozását, hogy az abszolút többség elvét tegye uralkodóvá. Sőt egyes államok ezzel sem elégedtek meg, hanem az általános többség mellett még a választók számának egy meghatározott hányadát is megkivánják. Az emiitett szempont volt irányadó arra, hogy az általános többség, jelenlegi szabályát fenntartsa a javaslat. Azt, hogy az általános többség megállapításánál számításba kell venni a visszalépett vagy elhalt jelöltre esett szavazatokat is, az teszi szükségessé, mert abban az esetben, ha az a jelölt lépett vissza vagy halt el, akire sokan vagy épen legtöbben szavaztak, az ezeknek a szavazatoknak számba nem vételével, csupán a megmaradt jelöltek körén belül megállapítandó általános többség ismét olyannak juttathatná a mandátumot, akire a kerület szavazóinak csak egy kisebb csoportja adta szavazatát. A 135. §-hoz. Ha hét vagy több jelölt relativ többséghez jutott, ezek között a 135. §. első bekezdése szerint pótválasztásnak van helye. Az 1874 : XXXIII. t.-cikk 82. §-a csak azon két jelöltre engedi meg az „ujabb szavazást", akikre aránylag legtöbb szavazat esett. Bizonyára rendkivül ritka, de nem lehetetlen eset, hogy az általános többséget egyik jelölt sem nyeri el, s a relativ többséghez jutott jelöltek közül kettő egyenlő számú szavazatot kap. Abból a szabályból, amely általános többség hiányában az aránylag legtöbb szavazatot kapott két jelölt közt pótválasztást kivan, okszerűen következik, hogy az emiitett esetben az aránylag legtöbb szavazatot nyert összes jelöltek között pótválasztásnak legyen helye. (PL A. 2.000, B. 1.500, C. 1.000 és D. 1.500 szavazatot kapott. Ebben az esetben A., B. és D. között pótválasztásnak van helye.) A 135. §. második bekezdése a teljes szavazategyenlőség esetében követendő eljárást állapítja meg. Az 1874: XXXIII. t.-cikk 82. §-ának harmadik bekezdése értelmében szavazategyenlőség esetében uj választásnak van helye. Egybevetve azonban ennek a bekezdésnek rendelkezését ugyané szakasz első bekezdésével, meg lehet állapítani, hogy az „uj választás" nem jelent itt olyan második választást, amelyen az alapválasztáson fellépett összes jelöltekre, vagy épen uj jelöltekre is lehet szavazni, hanem csupán az egyenlő számú szavazatot nyert két jelölt közötti pótválasztást. Nem lehet ugyanis feltenni, hogy ugyanaz a törvény, amely általános elvként azt állítja fel, hogy akkor, ha általános többség nem jön létre, csak az aránylag legtöbb szavazatot nyert két uj jelöltre történjék uj szavazás, teljesen uj választásra utalja s ezzel másokkal való mérkőzésre is kényszerítse a két jelöltet csupán azért, mert véletlenül egyenlő számú szavazatot kaptak. A gyakorlat is igy értelmezte az 1874: XXXIII. t.-c. idézett rendelkezését. A javaslat hasonló értelemben intézkedik, kimondván, hogy akkor, ha két vagy több jelölt volt és valamennyi egyenlő számú szavazatot kapott, pótválasztásnak van helye. Ennél mindenesetre egyszerűbb és a választások számát apasztja az, ha sorshúzás, vagy az idősebb életkor dönt, amint ez több államban szokásos. Ezt mégis mellőzi a javaslat, mert kell, hogy olyan fontos közjogi cselekménynél, n milyen a képviselőválasztás, a véletlen szerepe minél kisebb körre legyen szorítva.
