Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
140 eljárásnak különböző két mozzanata, amelyeket jól el kell választani egymástól. Az előbbi pusztán az ajánlást tartalmazó irat alaki kellékeinek megvizsgálását öleli fel, ellenben nem terjed ki arra a kérdésre, hogy az ajánlott jelöltnek megvannak-e törvényszabta kellékei; az ajánlat átvétele tehát nem jelent mást, mint azt, hogy az elnök az ajánlatot a 84. §-ban meghatározott alaki kellékek szempontjából rendbenlevönek találta, s egyáltalában nem vág elébe annak, hogy az átvett ajánlatban megnevezett jelöltet a. választhatóság törvényszabta anyagi kellékeinek hiánya miatt később visszautasíthassa. Az elnök feladata a 85. §. stádiumában egyelőre csupán az ajánlat alaki szabályszerűségének megvizsgálására terjedvén ki, természetes, hogy csak az olyan ajánlatot kell visszaadnia, amely a 84-. §-ban megszabott rendelkezéseknek nem felel meg, ellenben az ezeknek a rendelkezéseknek megfelelő ajánlatot elismervény mellett köteles átvenni. Mivel az alaki kellékek között a legfontosabb az, hogy az ajánlat legalább száz választó aláirásával legyen ellátva, ennek á megállapítása pedig hoszabb időt kivan, ezért szükséges, hogy evégből a választási elnöknek az átnyujtástól számitott h árom órai maximális idő álljon rendelkezésére. Ez a záros határidő egyúttal az ajánlók javára is szolgál, mert megmenti őket attól, hogy az elnök az ajánlat átvétele kérdésében való határozást elhúzza, s az ajánlatot esetleg olyan időpontban adja vissza, amidőn nincs többé mód a hiányzó alaki kellékek pótlására. A §-nak az a rendelkezése, hogy az elismervény mellett átvett ajánlatot sem az ajánlók vissza nem vonhatják, sem a választási elnök vissza nem adhatja, olyan természetes s az eljárás komolysága érdekében álló szabály, amelyet nem szükséges indokolni. Viszont annak meg nem engedése, hogy a jelölt maga visszaléphessen, túlságos korlátozása lenne az egyéni elhatározás szabadságának, s illetéktelen kényszert jelentene azzal a jelölttel szemben, akit a helyzetnek utólagos felismerése vagy más komoly ok,indíthat arra, hogy a választási küzdelem elől kitérjen. Mivel azonban a visszalépések körül egyfelől a nem mindig megengedett eszközökkel küzdő kortesek, másfelöl a választási elnökök részéről visszaélések történhetnek, ezeknek lehető megakadályozása végett a 85. §. utolsó bekezdése a visszalépés bejelentését alaki feltételekhez köti. A 86. §-hoz.Az 1899: XV. t.-c. 156. §-a szerint a választási elnök csak azt a jelöltet utasíthatja vissza, aki megbízólevelének be nem mutatása miatt az 1876: XXXIX. t.-c. 8. §-ának rendelkezése értelmében orsz. képviselővé nem választható. Az 1899 : XV. t.-c 156. §-a ezzel olyan visszautasitási okot állapit meg, amelynek fennállásáról a választási elnök a legtöbb esetben tudomást sem szerezhet, különösen a mostani rendszer mellett, midőn az ajánlás és a szavazás megkezdése között csak félórai időköz van. Jelenleg a választási elnök visszautasítja azt, akinek passzív választói joga a megbízólevél be nem mutatása miatt fel van függesztve, de nem utasíthatja vissza pl. a nő-jelöltet, vagy a kiskorú jelöltet, vagy az olyant, aki nem magyar állampolgár stb. Ezt a rendszert nem lehet helyeselni, aminthogy helytelennek kell tartani minden olyan rendszert, amely a választhatóságból kizáró okok közül egyet vagy néhányat ötletszerűen kiválaszt, s ezek fennforgása esetében megengedi, más kizáró okok fennforgása esetében pedig kizárja a jelölt visszautasítását. A választási elnök visszautasitási joga tekintetében csak két álláspontnak lehet jogosultsága.
