Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

135 Azonban az állami hatalom megosztása azt kivánja, hogy a végrehajtó hatalom a választások közvetlen vezetésétől távol tartassák; a végrehajtó hatalom tekintélyének a megóvása pedig azt követeli, hogy még a látszata is elkerültessék annak, mintha a végrehajtó hatalom közegei a választásokra hivatali állásuknál fogva befolyást gyakorolnának. Ezért a mi törvényhozásunk — összhangban a választási szervezetre vonatkozó rendelkezéseknek azzal az általános szellemével, amelyről a 25. §. indokolásában volt szó — nem hivatalnoki jelleggel szervezte a választás és a szavazás vezetését intéző orgánumokat, hanem egy önkormányzati testületre, a központi választmányra bizta megalakításukat; amely a választópolgárok köréből küldöttségeket állit erre a célra össze. (1874 : XXXIII. t.-c. 58. §-ának második bekezdése és 59. §-a.) Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a közhivatali alkalmazottak, amennyiben a központi választmány bizalma feléjük fordul, szintén tagjai lehessenek a választási és a szavazatszedő küldöttségnek. A mai törvénynek ezt a helyes rendszerét a törvényjavaslat 79. §-a is megtartja. A központi választmány tehát ezentúl is megválasztja a választási küldöttséget, amely a választást az egész választókerületben, a szavazást pedig a választási székhelyen, illetőleg ha á választási székhely (városi választókerület) maga is több szavazókörre oszlik, a választási székhelynek (városnak) a központi választmány által meghatározott szavazókörében vezeti. Természetesen a választási küldöttség ott, ahol a szavazást vezeti, a reá ruházott külön feladatokon kivül a szavazatszedő küldöttség összes jogait és kötelességeit is gyakorolja. A jelenlegi központi szavazási rendszer mellett a legnépesebb választókerületben sem működhetik háromnál több küldöttség (1874 : XXXIII. t.-c. 59. §.). Jövőre, a szavazókörökbe decentralizált szavazás mellett természetesen annyi szavazatszedő küldöttséget kell alakítania a központi választmánynak, ahány szavazókör van. A küldöttségeknek az egyes szavazókörökbe való beosztását is a központi választmányra kivánja bizni a javaslat, úgyszintén a szavazóhelyiségek kijelölését is, mert a központi választmány tekintélye több súlyt adhat ezeknek az intézkedéseknek, s a választókban inkább keltheti a megnyugvás érzését, mintha a választási elnök egyénileg intézkednék. A 80. §-hoz. A szavazatszedő küldöttség összeállítását a 80. §. első bekezdése az 1874 : XXXIII. t.-c. 59. §-ának megfelelően állapítja meg. Az eltérés csak annyi, hogy e törvényszakasz értelmében a helyettesek beosztása a választási elnök joga, kivéve az ő saját helyettesének meghatározását, ami ma is a központi választmány hatáskörébe tartozik. Ellenben a javaslat a decentralizált szavazási rendszerre s a küldöttségnek ezzel járó fokozott felelősségére való tekintettel ugy tervezi, hogy a küldöttségeket a maguk egészében a központi választmány alakítsa meg. A §. második bekezdése a választási és a szavazatszedö küldöttségek elnökétől és tagjaitól azokon a kellékeken kivül, amelyeket már az 1874 : XXXIII. t.-cikk 19. §-a is megkövetel tőlük, a magyar nyelvnek szóval és Írásban való bírását is kivánja. A magyarul tudás követelménye azokkal szemben, akik a magyar orsz. képviselőválasztások vezetésére vannak hivatva, annyira természetes, hogy szinte nem is szorul indokolásra. Kiemelem azonban, hogy gyakorlati szempontból is okvetlenül szükséges a magyarul tudás, mert különben az illető küldöttségi tagok képtelenek lennének megfelelni annak a rendelkezésnek (131. §.), amelynek értelmében a választási és a szavazási jegyzökönyveket, a rovatos iveket stb. az állam