Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
124 növekvő száma mellett is elegendő idő maradjon a felszólalások és észrevételek benyújtására és átvételére. Ezenkívül még kiegészíti a jelenlegi törvények rendelkezését annak a helyiségnek a megjelölésével, ahol a közszemlére tétel történik; a lemásolás szabadságát pedig — az 1874 : XXXIII. t.-c. 43. §-ával szemben — a köznapokra korlátozza, amit a hivatali személyzet vasárnap délutáni szünidejének méltányos figyelembevétele indokol. 6. Jogorvoslatok az ideiglenes névjegyzék ellen. '-,/' Az 59. §-hoz. A felszólalásra jogosultak körének meghatározásánál a javaslatban ugyanaz a méltányos és szabadelvű szellem érvényesül, amely az 1874 : XXXIII. t.-c. 44. §-ában jut kifejezésre, s amely arra törekszik, hogy a választók névjegyzékének helyes megállapítása a polgárok széleskörű ellenőrzése alatt álljon és mindenkinek módja legyen saját, sőt a lehetőséghez képest polgártársai választói jogának érvényesítésére is. Azonkívül tehát, hogy saját személyét illetőleg mindenki felszólalhat, az illető választókerület választóinak névjegyzékébe felvetteknek minden felvétel és kihagyás tekintetében korlátlan felszólalási jogot kivan a javaslat biztositani. Az 1899: XV. t.-c. 147. §-ának 1. pontja a felszólalások beadására az 1874: XXXIII. t.-c. 44. §-ának utolsó bekezdésében meghatározott 10 napi határidőt 15 napra emelte fel; az 1899. XV. t.-c. 151. §-ának második bekezdése azonban, amely előbbretolta az 1874: XXXIII. t.-c. 53. §-ában megállapitott határnapokat, ezzel a módosítással nem számolva, a felszólalások beadására ismét csak 10 napi határidőt rendelt (május 5-től 15-ig). Mivel mind a hivatalos közegek, mind a közönség a naptárszerü dátumokhoz alkalmazkodtak, a valóságban 10 nap maradt a felszólalási határidő. A javaslat a május 16-ától 30-ig terjedő 15 napi időt tűzi ki a felszólalások benyújtására. A felszólalási határidő e meghosszabbitása, amelyet már az 1899: XV. t.-c. kívánatosnak tartott, a választók emelkedő számára való tekintettel most valóban mellőzhetetlen. Uj szabály az, hogy a felszólalást indokolni kell, s az 1874 : XXXIII. t.-c. 46. §-ánál részletesebben intézkedik a javaslat a felszólalás felszereléséről. Ezeknek az intézkedéseknek most nagy jelentőségük van, mert nélkülök a jövőben, midőn a- választők száma igen gyarapodik, s egyúttal a felszólalási jogcimek is igen megszaporodnak, attól lehetne tartani, hogy a központi választmányt elárasztják a megfelelően nem támogatott, elbírálásra alkalmatlan felszólalásokkal. Ez viszont lehetetlenné tenné a központi választmányra nézve, hogy a felülbirálat tisztét azzal az alapossággal végezhesse, amelyet a kérdésben forgó jognak fontossága elengedhetetlenül követel; ugy, hogy a szóbanlevő korlátozást nemcsak a központi választmány helyzetének könnyítése kívánja meg, hanem a felszólalási jog gyakorlati értékének fokozása is, amit csak azáltal lehet elérni, ha a központi választmány részére módot nyújtunk a felülbirálatnak az ügyhöz méltó komolysággal való gyakorlására. Ugyanebből az okból vétetett fel a javaslatba az a korlátozás is, hogy a felszólalás csak egy személyre vonatkozhatik. Ez a megszorítás különben szükséges azért is, mert az egyes esetekben különböző irányú intézkedések válhatnak szükségesekké, s ezért a kumulatív felszólalások kezelése igen nagy technikai nehézségekre vezetne. Annak az okát, hogy a felszólalást az összeírás óta május hő 30-ig beállott változásokra is lehet alapítani, az 57. §. indokolásában már emiitettem.
