Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
114 Viszont ugyané §. szabályából következik az is, hogy azt, akire nézve néni győződött meg az összeiró küldöttség a kihagyásra okul szolgáló körülmények valamelyikének bekövetkeztéről, benn kell hagyni a névjegyzékben. Ez különben az állandó névjegyzék természetéből is következik. A 45. §. indokolásának utolsó bekezdésében mondottak természetesen a kihagyásra is állanak. A 47. §-hoz. Ez a §. arról rendelkezik, hogy a választőt hol kell a névjegyzékbe felvenni, amely kérdés jelenleg az 1874: XXXIII. t.-c. 38. §-ában van szabályozva. Abból, hogy a választói jog, mint személyi jog, a javaslat szerint ugyanannál az általános választásnál és ugyanabban a naptári évben csak ugyanegy választókerületben, s ugyanannál a választásnál csak ugyanegy szavazókörben gyakorolható (107. §.), önként következik, hogy a választót rendszerint csak egy névjegyzékbe kell felvenni, habár a felvételi kellékek különböző nemeit esetleg több helyen képes is igazolni. A felvétel pedig rendszerint azon szavazókör, illetőleg község névjegyzékében történik, amelyben a választó az összeíráskor lakik. Nehogy kétség merüljön fel az iránt, hogy fel kell-e venni és hol kell felvenni azt, aki a törvényjavaslat 3. §-ában meghatározott egy éven belül lakásváltoztatás következtében a városnak (községnek) különböző választókerületekhez vagy szavazókörökhöz tartozó részeiben lakott, a javaslat megállapítja, hogy az ilyen választőt is fel kell venni ott, ahol az összeíráskor lakik. E §. további rendelkezései azon személyek felvételének helyéről szólnak, akiknek állandó alkalmazásuk, vagy ugyanabban a községben fekvő nagyobb ingatlan vagyonuk van. Ezeknek — választói joguk gyakorlásának megkönnyítésére — esetleg több helyen való felvételét is megengedi a törvényjavaslat. Ha a felvétel több helyen történik, az illető választótól fog függni az, hogy választői jogát — a 107. §. korlátai között — melyik szavazókörben kivánja gyakorolni azok közül, amelyeknek névjegyzékébe fel van véve. Végül intézkedik a §. azoknak a választóknak felvételéről, akik külföldön vannak, s akik igy a törvény hatályossága területén nem lakhatnak. A 48. §-hoz. A 2. §-ban emiitett 24 éves, illetőleg 30 éves életkor külön igazolásának kérdése a választók nagy részénél nem fog felmerülni, mert az összeiró küldöttség részben a választói jogosultság igazolására bemutatott egyéb bizonyitékokből, részben — amennyiben az illető személyesen megjelenik — közvetlen szemlélet alapján is meg fogja állapithatni, vájjon betöltötte-e a felveendő személy a kérdéses életkort. Nehogy azonban a küldöttség kétes esetekben okvetlenül anyakönyvi kivonat felmutatását követelje, a §. első bekezdése a felek helyzetének könnyítésére megállapítja, hogy az igazolás más közokirattal is történhetik. Általában a javaslat, leszámítva azokat az eseteket, amidőn egy-egy körülmény igazolásának módját kizárólagos alakban szabja meg, mint a 48. §. alább említendő második bekezdésében, s később az 50. és 51. §-okban, az összeiró küldöttséget nem akarja korlátozni abban a tekintetben, hogy a választói jog törvény szabta kellékeit mikor tekinti a fél által történő igazolás nélkül is meglevőknek; továbbá, hogy akkor, ha az igazolást szükségesnek tartja, a bizonyítás melyik nemét és minő eszközeit kivánja alkalmazásba venni. A merev formalizmus mindenesetre megboszulná magát. Egyfelől az összeiró küldöttség munkáját rendkívül nehezítené, másfelöl — s ez a
