Képviselőházi irományok, 1910. XXII. kötet • 633-726., CVII-CXXII. sz.

Irományszámok - 1910-635. A képviselőház pénzügyi bizottságának jelentése az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló 586. számú törvényjavaslatról

635. szám. 39 6. §. Ellátásra igényt nem tarthat az olyan alkalmazott: 1. aki magyar állampolgárságát elvesztette, 2. aki a ministernek (állami szám vevőszók elnökének) előzetes engedélye nélkül idegen hatalom szolgálatába lépett, 3. aki állásáról írásbeli nyilatkozatban önként lemondott, 4. aki állását önként elhagyva, arra felhívás daczára, a felhívásban megszabott határidő alatt nem tért vissza, 5. akit a bíróság jogerős Ítélettel hivatalvesztésre, vagy viselt hivatalának vagy állásának elvesztésére ítélt, illetőleg a kit a bíróság olyan büntetendő cselekmény miatt itólt el jogerősen szabadságvesztés-büntetésre, a melylyel a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve, 6. aki jogerős fegyelmi határozat alapján a szolgálat kötelékéből elbocsáttatott, 7. aki olyan cselekményt követett el, amely alapul szolgálhatott volna arra, hogy a szolgálat kötelékéből elbocsáttassák, akit azonban e cselekménjét megszokás miatt vagy bármely más okból - bűnvádi vagy fegyelmi eljárás útján felelősségre vonni nem lehet. / Nem tarthat igényt ellátásra az 1.—3. és 5.—7. pontok alatt, továbbá — amennyiben nem eltűnt tisztviselőről, altisztről vagy szolgáról van szó — a 4. pont alatt felsorolt, valamint az olyan tisztviselőnek, altisztnek ós szolgának özvegye vagy árvája sem, aki nyugdiját a 43. szakasz értelmében megváltotta. Lemondásnak nem lehet tekinteni az olyan nyilatkozatot, amelyben a tisztviselő, altiszt vagy szolga az állásától való felmentésót az ellátás megállapithatása végefct vagy pedig olyan más állásra történt átlépése folytán kéri, amely álláson töltött szolgálati idő a jelen törvény értelmében az ellátások megállapításánál beszámítható. A 7. pontban említett esetben az ellátásra való igénynek elvesztését a fegyelmi hatóság a fegyelmi eljárás megfelelő alkalmazása mellett mondja ki. 7. §. A 6 szakasznak 5., 6. és 7. pontjaiban említett esetekben — méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják — a minister (állami szám vevőszók elnöke), — annak az elsőfokú fegyelmi hatóságnak a javaslatára, amelynek illetékessége alá a tisztviselő, altiszt vagy szolga a tényleges szolgálatban utoljára tartozott s a pénzügy minister előzetes hozzájárulásával, — a tisztviselő, altiszt vagy szolga, illetőleg annak özvegye és árvái részére ellátást engedélyezhet. Ez az ellátás annak az ellátásnak megfelelő hányadában, vagy egész kivételesen annak egészében állapítandó meg, amely a tisztviselőt, altisztet vagy szolgát, illetőleg annak özvegyét és árváit a jelen törvény értelmében megilletné abban az esetben, ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga, szolgálatának a 6. szakasz 5., 6. és 7. pontjaiban emiitett okokból való megszűnésekor szolgálatképtelenné vált volna. A 6. szakasz 5. pontjában emiitett esetben, ha a bíróság ítéletében szabadságvesztés-büntetést is megállapít s ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga