Képviselőházi irományok, 1910. XXII. kötet • 633-726., CVII-CXXII. sz.
Irományszámok - 1910-CX. Törvényjavaslat az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról
CX. szám. 449 Az efe6 bekezdésben emiitett körülmények között életét vesztett tisztviselőnek, altisztnek ós szolgának özvegyét, ha a férj a 31. szakasz értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét már betöltötte, az őt az 53. szakasz első bekezdése alapján egyébként megillető özvegyi nyugdíjnak másfélszeres összegével megállapítandó özvegyi nyugdíjban lehet részesíteni. Ilyen özvegy az 53. szakasz második bekezdése alapján járó külömbözetre igényt nem tarthat s az özvegyi nyugdíj évi 8.000 koronát ebben az esetben sem haladhat meg. Ha a m. kir. állami rendőrségnél, a m. kir. határrendőrségnél, a m. kir. pénzügyőrségnél, a m. kir. csendőrségnél, a bírósági fogházaknál, az országos büntető intézeteknél, az állami erdészetnél ós a kincstári fém- és sóbányászatnál alkalmazott — s szolgálatot fegyver alatt teljesítő — rangosztályba nem sorozott havidíjas, altiszt, szolga vagy őr, valamint o]yan egyéb alkalmazott, akire ezt a határozmányt a ministerium a 42. szakasz értelmében rendeleti úton kiterjesztette, minden kétséget kizárólag az ellenszegülőkkel folytatott harezban, vagy más a szolgálat teljesítése közben előállott viadalban, illetőleg szolgálat közben vagy amiatt ért orvtámadás folytán szerzett sérülése következtében vesztette életét, — a szolgálati időre, valamint arra való tekintet nélkül, hogy ideiglenes vagy végleges minőségben volt-e alkalmazva — a hátrahagyott özvegy részére az elhalt férj által utoljára élvezett beszámítható javadalmazásnak teljes összegével felérő özvegyi nyugdíjat lehet engedélyezni. A jelen szakaszban emiitett kedvezményes özvegyi nyugdíjakat csak a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával és csak olyan esetekben lehet engedélyezni, ha a halált okozó baleset, rendkívüli esemény vagy sérülés és a férj halálának napja között egy évnél hosszabb idő nem telt eL Az özvegy az özvegyi nyugdíjból és a gyermekek részére engedélyezett nevelési járulékból nemcsak saját gyermekeit, hanem férjének korábbi házasságából származott gyermekeit is köteles a 68. szakaszban meghatározott életkor eléréséig eltartani és neveltetni. Ha az özvegy ennek a kötelességének eleget nem tesz, vagy ha a gyermekek bármely okból nem élnek az özvegygyei közös háztartásban, a gyámhatóság elrendelheti, hogy a gyermekek nevelési járuléka, sőt esetleg az özvegyi nyugdíjnak egy része is — azonban legfeljebb egy harmada — a gyámhatóság által kirendelt gyám vagy gondnok kezeihez szolgáltattassók ki. 57. §. Az özvegy kérelmére a minister (állami számvevőszék elnöke) megengedheti az özvegyi nyugdíjnak egy összegben való megváltását abban az esetben, ha a férj halálának napjától számítva legalább egy óv már eltelt, ha' az özvegy minden további igényéről lemond ós ha az özvegy közhatósági orvosi bizonyitványnyal igazolja, hogy korához és egészségi állapotához képest előreláthatólag legalább még két évig élhet. Olyan özvegy, a kinek még nevelési járulók élvezetében álló vagy a 68. szakaszban meghatározott életkort még el nem ért gyermeke van, özvegyi nyugdíjának megváltását csak a gyámhatóság jóváhagyásával kórheti. KTépVh. iromány 1910—1915. XXE. kötet, 57
