Képviselőházi irományok, 1910. XXII. kötet • 633-726., CVII-CXXII. sz.

Irományszámok - 1910-633. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről

24 633. szám. nek megszegését rendelettel kihágássá minősíthesse, a minek természetes következménye, hogy e kihágásokra az 1879 : XL, t.-cz. 16. §-a alapján tizenöt napig terjedhető elzárást és kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetést állapithat meg. A 17. §-hoz. A magánjogi követelések érvényesítése tekintetében a háború két szempontból jön figyelembe. Először erőhatalom (vis major) esetéiként minősülő körülményeket hoz létre, másodszor pedig megokol bizonyos rendelkezéseket, a melyek az állampolgárok magánérdekeit megvédeni vannak hivatva, abban a súlyos időben, mikor ők a hazának a legnagyobb önfeláldozást igénylő szolgálatot teljesitik. Ezek a szempontok indokolják az úgynevezett moratóriumokat, vagyis azokat a rendelkezéseket, a melyeknél fogva az állam a követelések érvényesítését bizonyos időre eltiltja, illetőleg birói úton való érvényesítésüket nem engedi meg. Ha az állampolgárt kiragadjuk gazdasága köréből, akkor nem lehet követelni tőle, hogy magánjogi kötelezettségeit pontosan teljesítse. Az ily moratóriumok háború esetében a külföldi törvényhozásokban általában ismeretesek, sőt más nagymérvű és egész vidékekre kiható természeti csapások, például földrengés, árvíz, járványok esetében is alkalmazásba jönnek. Nálunk az 1879. évi szegedi árviz alkalmából hatalmazta fel az 1879 : V. t.-cz. az igazságügyministert, hogy a szegedi kir. törvényszék területére nézve az igazságszolgáltatás tekintetében az árviz folytán szükséges rendkívüli intézkedéseket rendeleti utón megtehesse; és ezen az alapon az igazságügy minister 1879. évi márczius 24-én 8.266. szám alatt, továbbá 1879. évi márczius hó 29-ón 8.710. szám alatt kelt és kapcsolatos rendeleteivel a szükséges kivételes intézkedéseket meg is tette. A javaslat 17. §-ában a magánjogi követelések közül a váltókövetelések külön kiemelése nemcsak azért volt szükséges, mert a váltószigor elvénél fogva a moratórium elrendelése épp ezekre a követelésekre nézve bir a legnagyobb fontossággal, hanem azért is, mert ezeknél intézkedni kell a váltójogok érvényesitése és fentartása czéljából szükséges bemutatásról és óvásról is. Háború esetén a váltó bemutatása és az óvás felvétele gyakran nagy nehézségekkel jár, sőt sokszor nem is lehetséges. Minthogy váltótörvényünk (1876 : XXVII. t.-cz.) nem rendelkezik az erőhatalom (vis major) befolyásáról, ez a kérdés is esetleg szabályozásra szorul. Az óvás felvételének akadályai természetesen érezhetők lesznek a váltón kivül minden más esetben is, a mikor a törvény óvást szab meg, igy például a kereskedelmi törvény 298., 357. és 446. §-ai, vagy a csekkről szóló 1908 : LVIII. t.-cz. 17. §-a esetében. Az idevonatkozó esetleges rendelkezéseknek természetesen ki kell terjedniök ezekre az esetekre is. A mi a peres és nem peres ügyeket illeti, különösen az tehet egyes messzebbmenő rendelkezéseket szükségessé, hogy a háború eseményei a bírósági eljárást gátolhatják, vagy hogy a katonai szolgálatot teljesítő vagy személyes hadi szolgáltatásra igénybe vett személyeket kell a polgári igazságszolgáltatás terén oltalomban részesíteni. Érvényben levő törvénykezési rendtartásunk a háború esetére vonatkozólag egyáltalában nem tartalmaz rendelkezéseket. Az új polgári perrendtartás (1911 : I. t.-cz.), a mely az életbeléptetéséről szóló 1912 : LIV. t.-cz. 1. §-a értelmében az igazságügyminister által megállapítandó napon, legkésőbb