Képviselőházi irományok, 1910. XXII. kötet • 633-726., CVII-CXXII. sz.

Irományszámok - 1910-633. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről

22 633. szám. A 11. ponthoz. A kihágási büntetőtörvénykönyv 33. §-a szerint béke idején kihágásképen büntetett cselekményt vagyis valamely vár vagy erőd vagy a védelem czéljából létesitett mogerősitett tábor fekvéséről, erőditvényeiről engedelem nélkül, terv vagy vázlat kószitését, vagy közzétételét, ilyen tervnek vagy vázlatnak megszerzését vagy lemásolását a javaslat 13. §-ának 11. pontja vétséggé minősiti, ha azt háború idején követik el és árra megfelelő büntetést állapit meg. Szükségessé teszi e súlyosabb minősitést az a körülmény, hogy háború idején a Kbtkv. 33. §-ában meghatározott cselekmény veszélyessége aránytalanul nagyobb. A 12. ponthoz. A 13. §. 12. pontja az 1—3., 6., 7. és 9. pontokban foglalt rendelkezések indokainak megfelelő okból egy havi elzárásról két havi elzárásra emeli fel a Kbtkv. 34. §-ában meghatározott kihágás büntetését, ha azt a tettes háború idején követi el. Ugyanily büntetéssel sújtja e pontban a javaslat azt, a ki a 34. §-ban nem emiitett hadi szükségleti czikkekre vonatkozó forgalmi korlátozásokat megszegi, mert e tilalmak megszegése a hadviselés érdekeit épp úgy érintheti, mint azé a tilalomé, a mely fegyverre, lőszerekre vagy lovakra vonatkozik. A 13. §. utolsó előtti bekezdése kimondja, hogy az e §-ban megállapított vétségek kisérlete büntetendő (Btk. 65. §. 2. bek.), a mi tekintettel a cselekmények jelentőségére, bizonyára indokoltnak mutatkozik. Az utolsó bekezdés a 13. §. több helyén használt következő kifejezést »háború idején« összhangba hozza az 1. és 2. §. rendelkezéseivel. A 14. §-hoz. A katonai egyének, hivatásbeli kötelességeik különfélesége szerint, két nagy kategóriába oszthatók. Az egyikbe az úgynevezett »katonaállomány« tagjai, vagyis azok tartoznak, a kik a »hadiczikkekre« letett esküvel a katonai állásból folyó különös kötelességek teljesítését fogadták, — mig a másik kategóriába a hadbirák, orvosok, katonai tisztviselők stb. szóval azok a katonai egyének tartoznak, a kik nincsenek a hadiczikkekre kötelezve, mert külön hadbírói, orvosi, tisztviselői stb. esküt tesznek. E különbség a katonai büntetőjogban is kifejezésre jut, a mennyiben az esküvel fogadott kötelességek megszegése miatt a katonaállományú egyénekre szigorúbb büntető rendelkezések vannak megállapítva, mint a nem katonaállományú egyénekre. így pl. a szolgálati parancs szándékos megtagadása függelemsértós bűntette gyanánt tudatik be a katonaállományú egyénnek, a melyre a körülményekhez képest 10 évig terjedhető börtön, sőt még súlyosabb büntetés is van szabva, mig ha hasonló cselekményt valamely hadbiró vagy katonai tisztviselő stb. követ el, úgy ez nem »függelemsértés bűntette«, hanem »közhivatal vagy szolgálat kötelességei elleni vótség« miatt vonatik felelősségre, a melyre elbocsátás mellett mindössze 6 hóig terjedhető szigorú fogság van szabva. Béke idején, rendes. viszonyok között ez a büntetőjogi megkülönböztetés, az egyes állománycsoportok szolgálatának benső természetében rejlő eltérések folytán fennállhat ugyan, de igenis alapos az aggodalom, hogy egy háború vagy mozgósitás esetén ebből nem csupán visszásságok, hanem a katonai szolgálat és a hadműködés érdekeit lényegesen csorbitó vagy komolyan veszélyeztető hátrányok állanak elő. Nem szenved ugyanis kétséget egyrészről az, hogy a midőn a háborúban az összes fegyveres erő