Képviselőházi irományok, 1910. XXI. kötet • 590-632. sz.

Irományszámok - 1910-593. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyülépshez a visóvölgyi (visóvölgy-borsai) helyi érdekű vasut engedélyezése tárgyában

593. szám. 23 az alakítandó részvénytársaságra változatlanul kötelezők, s ehhez képest az alakítandó részvénytársaság az engedélyeseket a jelen engedélyokirat alapján megillető jogokat és kötelezettségeket változatlanul és minden fentartás nélkül kötelezőleg átvenni tartozik. A részvénytársaság megalakításához szükséges alapszabályok, a kibocsátandó czímletek és szelvényeik mintáival együtt, átvizsgálás és jóváhagyás végett a kereskedelemügyi magyar királyi ministerhez felterjesztendők s a nevezett minister részéről az alapszabályokban, valamint a czímletek ós szelvényeik mintáinak tervezetében kivánt módosítások feltétlenül foganatositandók. Az alapszabályokba mindenesetre fölveendő, hogy az évenkénti tiszta jövedelemnek egy meghatározott minimális százaléka a jelen engedélyokirat 7. §-a szerint az építési tőkéből kihasított tartalékalap növelésére fordittassók. Felveendő továbbá az is, hogy azon esetre, ha az alább megállapított engedélytartam alatt jövedelem hiánya miatt az összes részvények törleszthetők nem lennének, a törlesztetlenül maradt részvények tulajdonosai részvényeiknek beváltását vagy e czítnen bárminemű kárpótlást az államtól nem igényelhetnek. A társaság székhelye Budapest, s hivatalos ügykezelési nyelve kizárólag a magyar. 22. §. A jelen engedély tartalma a fenti 2. §-ban idézett ideiglenes vasutengedólyezési szabály 9. §. a) pontja alatt kimondott oltalommal és az 1880. évi XXXI. törvényczikk 2. §-a, illetve az 1888. évi IV. törvényczikk 2. §-ának b) és c) pontja szerint az állam részére biztosított megváltási jog épségben tartásával a jelen engedélyokirat kelte napjától számítandó egymásután következő 90 évben állapittatik meg. Ezen 90 év leteltével a vasút és annak összes tartozékai ingyen és tehermentesen mennek át a magyar állam tulajdonába és szabad haszonélvezetébe, illetve engedélyesek vagy jogutódjaik ezen vasutat teljes jókarban, ingyen és tehermentesen tartoznak az államnak átadni. A pálya engedélyének és üzletének átruházása,- valamint a pálya és tartozékainak függő kölcsönökkel való jelzálogi megterheltetóse tekintetében az 1888. évi IV. t.-cz. 2. §-ának a) pontja, illetőleg az ózen törvény 10. §-ában foglalt határozatok irányadók. Az 1880. évi XXXI. törvényczikk 2. §-ában és az 1888. évi IV. törvényczikk 2. §-ának b) ós c) pontjaiban előirt megváltás esetében a megváltás módozatai tekintetében ugyancsak az idézett törvényczikkek határozatai irányadók. Mindkét esetben átveszi a magyar állam saját tulajdonába, birtokába ós haszonélvezetébe a pálya területét és földjét, a föld- és műmunkálatokat, a fel- és alépítményeket minden hozzátartozókkal, úgymint forgalmi eszközökkel, pályaudvarokkal, fel- ós lerakodóhelyekkel, a vasút üzletéhez tartozó épületekkel, az indulási és érkezési helyeken levő őr- és felvigyázó házakkal, távírda, távbeszélő és villamos jelzőberendezésekkel, minden felszerelvónyekkel, ingó és ingatlanokkal egyetemben, valamint a 7. §-ban megjelölt rendes és külön tartalékalapoknak az átvétel idejében fennálló vagyonát; ellenben az engedélyesek vagy jogutódaik megtartják az általuk folytatott üzlet alatt jövedelmi fölöslegeikből alkotott netáni tartalékalapot és a künnlevő cselekvő késlöveteeket, valamint azon építkezéseket, a melyek megszerzésére vagy