Képviselőházi irományok, 1910. XX. kötet • 581-589. sz.

Irományszámok - 1910-586. Törvényjavaslat az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról

, 586. szám. 125 6. §. í'

r Ellátásra igényt nem tarthat az olyan alkalmazott: 1. a ki magyar állampolgárságát elvesztette, 2. a ki a ministernek (állami számvevőszék elnökének) előzetes engedélye nélkül idegen hatalom szolgálatába lépett, 3. a ki állásáról Írásbeli nyilatkozatban önként lemondott, , 4. a ki állását önként elhagyva, arra felhivás daczára, a felhívásban megszabott határidő alatt nem tért vissza, 5. a kit a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre, vagy viselt hivatalának vagy állásának elvesztésére itélt, illetőleg a kit a bíróság olyan büntetendő cselekmény miatt itélt el jogerősen szabadságvesztés-büntetésre, a melylyel a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve, 6. a ki jogerős fegyelmi határozat alapján a szolgálat kötelékéből elbocsáttatott, 7. a ki olyan eselekményt követett el, a mely alapul szolgálhatott volna arra,, hogy a szolgálat kötelékéből elbocsáttassák, a kit azonban e cselekményért megszokás miatt vagy bármely más okból bűnvádi vagy fegyelmi eljárás útján felelősségre vonni nem lehet. Nem tarthat igényt ellátásra az 1 — 3, és 5—7. pontok alatt, továbbá — amennyiben nem eltűnt tisztviselőről, altisztről vagy szolgáról van szó — a 4. pont alatt felsorolt, valamint az olyan tisztviselőnek, altisztnek és szolgának . özvegye vagy árvája sem, aki nyugdiját a 43. szakasz értelmében megváltotta. Lemondásnak nem lehet tekinteni az olyan nyilatkozatot, amelyben a tisztviselő, altiszt vagy szolga az állásától való felmentését az ellátás megállapithafcása végett vagy pedig olyan más állásra történt átlépése folytán kéri, amely álláson töltött szolgálati idő a jelen törvény értelmében az ellátások megállapításánál beszámítható. A 7. pontban emiitett esetben az ellátásra való igénynek elvesztését a feg3'elmi hatóság a fegyelmi eljárás megfelelő alkalmazása mellett mondja ki. 7. §• A 6 szakasznak 5., 6. és 7. pontjaiban emiitett esetekben — méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják — a minister (állami számvevőszék elnöke), — annak az elsőfokú fegyelmi hatóságnak a javaslatára, amelynek illetékessége alá a tisztviselő, altiszt vagy szolga a tényleges szolgálatban utoljára tartozott s a pénzügyminister előzetes hozzájárulásával, — a tisztviselő, altiszt vagy szolga, illetőleg annak özvegye és árvái részére ellátást engedélyezhet. Ez az ellátás annak az állátásnak megfelelő hányadában, vagy egész kivételesen annak egészében állapítandó meg, amely a tisztviselőt, altisztet vagy szolgát, illetőleg annak özvegyét ós árváit a jelen törvény értelmében megilletné abban az esetben, ha' a tisztviselő, altiszt vagy szolga, szolgálatának a 6. szakasz 5., 6.. és 7. pontjaiban emiitett okokból való megszűnésekor szolgálatkóptelennó vált volna. A 6. szakasz 5. pontjában említett esetben,^ ha a bíróság Ítéletében szabadságvesztés-büntetést is megállapít s ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga