Képviselőházi irományok, 1910. XIX. kötet • 572-580. sz.
Irományszámok - 1910-572. Törvényjavaslat a Bulgáriával 1912. évi április hó 22/9-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről
572. szám. 61 mint 30 millió); a foglalkoztatott munkások száma 16.733 (1904-ben 6.149); az ipari termelés összértéke 78,317.396 frank (1904-ben 33 millió frank). Ezen adatok a fejlődés igen szép ós számbaveendő képét mutatják be és jelzik egyúttal a bulgár iparfejlesztési tendencziák sikeres érvényesülését. De bármily jelentős is és hatásaiban komolyan veendő Bulgáriának ipari téren való előbbre jutása, még távolról sincs abban a helyzetben, hogy termékeivel a belföldi piacz növekedő igényeit elláthassa. így az 1910. év adatai szerint 177,356.723 frankot tesznek ki azok a termékek, melyeket Bulgária még mindig a külföldről kénytelen beszerezni, igy első sorban textilárukat (49,382.767 frank értékben), fémárukat (23,298.509 frank értékben), gépeket és szerszámokat (19,776.957 frank értékben), bőr ós bőrárukat (9,187.518 frank értékben), vegyi ipari termékeket (8,075.316 frank értékben), papírárukat (3,772.040 frank értékben), kő- és üvegárukat (5,139.737 frank értékben). Az állami iparfejlesztési törvény mellett Bulgária kereskedelmi politikája szolgálta leghatékonyabban a nemzeti ipar kialakulását. Már fentebb érintettem, hogy Bulgária a bevitelre kerülő áruk után szedendő értókvámokat miképen emelte 8V 3 °/ 0-ról 10V 2 °/»-ra, majd pedig 14%-ra, illetőleg bizonyos czikkeknél 14°/o-nál magasabbra is. Ezen értékvámok, bár kezdetben a fiatal állam pénzügyi érdekeit szolgálták első sorban, mégis vódvámos jellegükkel lehetővé tették a bulgár ipar alapjainak lerakását ós a meglevő ipar megizmosodását. Az órtékvámrendszerről Bulgária az 1904. évi deczember hó 17/30-iki törvénynyel tért át a specifikus vámrendszerre. Ezen általános vámtarifatörvény, mely 1906 január hó 1/14-én lépett életbe, jelenleg is érvényben van, azon módosításokkal, illetőleg kiegészítésekkel, melyeket rajta az 1911. évi márczius hó 3/16-iki törvény eszközölt. Ezen ^vámtarifatörvénynek az volt a feladata, hogy a hazai termelésnek minden megnyilvánulását, tehát úgy az ipari, mint a mezőgazdasági foglalkozásokat hatékony védelemben részesítse ós hogy a külföldi államokkal az 1905. év folyamán megindult kereskedelmi szerződési tárgyalások alapjául szolgáljon. A vámtarifa XXXI osztályban 562 tételt tartalmaz, mig a régi értékvámtarifa XIV osztályban 73 tételt foglalt magában. Az új autonóm vámtarifa a modern vámtechnika fejlettségének megfelelően szélesebb körű speciálizálást mutat, a mi a vámigazgatást és az érdekelt körök tájékozódhatását egyszerűbbé és igy a kölcsönös forgalom számára biztosabbá tette. Az új autonóm vámtarifa szerint minden Bulgáriába bevitelre kerülő árú súly vagy darab szerint megszabott specifikus beviteli vám alá esik. Az 1911. évi márczius 3/16-iki vámtarifa-novella pedig 17 tétel alá sorolt árúk után kiviteli vámot léptetett életbe, legnagyobbrészt olyan czik. kek után, melyeknek a hazai mezőgazdaság, továbbá a fogyasztás és termelés szempontjából van különösebb jelentőségük. Ilyenek többek között: a nyers bőrök, gyapjú, állati hulladékok, tűzálló föld, ménlovak, öszvérek stb. Az emiitett két vám törvény révén a magyar kiviteli czikkek közül főkép a maláta, sör, finomított czukor, czement, kikészített bőrök, hajlított fából való bútorok, üvegárúk, kefekötő-árúk, papíráruk, vasárúk vámjai emeltettek igen érzékenyen.
