Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.
Irományszámok - 1910-524. Törvényjavaslat a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló 1904:X. törvénycikk módositásáról
78 524. szám. A pótlék-rendszer annyival hátrányosabbá teszi ugyan a vármegyei tisztviselők helyzetét az állami tisztviselőkével szemben, hogy ugyanazon szolgálati idő multán, amely az állami szolgálatban a tapasztalat szerint elég a magasabb fizetési osztályú állásba való előbbre jutásra, a vármegyei tisztviselők részére — lakáspénz nélkül — csak pótlékot, tehát csak anyagi téren nyújt, még pedig nem teljes kárpótlást; viszont azonban annyiban hasonlíthatatlanul előnyben lesznek e rendszer mellett a vármegyei tisztviselők az államiakkal szemben, hogy minden kifogástalan tisztviselő, tehát még az is részesül szolgálati pótlékban, aki ez idő szerinti állását kifogástalanul tölti ugyan be, magasabb állásra azonban nem hivatott, nem alkalmas, holott az ilyen állami tisztviselők az állásukkal járó illetményeken felül pótlékot egyáltalán nem remélhetnek. További előnye a vármegyei tisztviselőknek, hogy a pótlék igóuyelhetésének határozott ideje van, amelynek elteltével az igényjogosultság megnyílik, mig a hasonló hosszúságú időtartam nem igényt, hanem csak reményt nyújt az állami tisztviselőknek az előbbrehaladásra. Végül rendkívüli nagy kedvezményt biztosit a 27. §. a vármegyei tisztviselőknek, amikor elrendeli, hogy a szolgálati pótlók engedélyezésétől kezdve eltöltött időt magasabb fizetési osztályú állásra való előlépés esetén, a fizetési fokozatokba való igónyjogosultság szempontjából, akként kell számításba venni, mintha az a magasabb fizetési osztályú állásban telt volna el. Ez által a pótlék élvezetében eltöltött évek a további előmenetel esetén kárpótlást nyújtanak a késedelmes előlépésért. Akkora előnyök ezek, amelyek több tekintetben felülmúlják az állami tisztviselők statusrendezésével járó előnyöket; viszont azonban azok a hátrányok, amelyek az állami státusrendezósnek a vármegyei tisztviselőkre alkalmazásából — épen a vármegyei tisztviselők alacsonyabb létszámából kifolyólag — keletkeznének, más módon alig volnának elkerülhetők ós igazságosabban kiküszöbölhetők. Altalánosságban megjegyzem még, hogy a közvetlenül érdekelt vármegyei tisztviselők részéről a státusrendezésre, illetőleg az illetményrendezósre vonatkozólag tudomásomra juttatott különböző kívánságokat, különösen a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének részletesen kidolgozott javaslatát beható tanulmányozás, számitgatás ós gondos mérlegelés tárgyává tettem s a törvényjavaslat alapelveinek és részleteinek megállapításánál egyáltalán minden előttem ismeretes, indokolt ós tárgyilagos kívánságot a lehetőség határai között érvényesíteni igyekeztem. A törvényjavaslat egyes §-ainak rendelkezései az alábbi indokokon nyugosznak. Az 1. §-hos. Az 1904 : X. t.-cz. megalkotásának egyik főczélja volt, hogy valamennyi vármegyének azonos állást betöltő tisztviselői mindenütt ugj^anazon fizetési osztályokba soroztassanak be. A vármegyei tisztviselői állásoknak fizetési osztályokba sorozása, amint ez az 1904 : X. t-cz. javaslatának indokolásából kitűnik, az összes számba-