Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-523. Törvényjavaslat a városok fejlesztéséről

4S 523. szám. hiányos, a felsőbb hatóságnak a jóváhagyást meg kellett tagadnia, s ezzel a közintézmény létesülósónek ügyét az új autonóm határozathozatal koczkázatának kellett kitennie. Ez kétségtelenül inkább a kerékkötő szerepe. Előmozditó, lenditő, irányító szerep egyáltalában nem jutott a felettes hatóságnak. A kezdeményezés joga kizárólag a városoknál maradt, s teljesen kivolt ezzel szolgáltatva a helyi gondolkodásmód sokszor korlátoltabb látókörének, befektetések iránti ellenszenvének s az újitásokkal szemben táplált idegenkedésének. Ilyen körülmények között más helyzet nem is fejlődhetett, mint az, amely ma tényleg fennáll. ' A közintézmények nem a természetes szükségszerűség és előre átgondolt szerves programm, hanem pillanatnyi tényezők hatása szerint jöttek létre. A véletlen lett döntővé a városi közintézmények lótesitósének sorrendjére nézve Majd az, hogy a város irányad '> köreihez milyen újabb technikai találmány hire jutott el legelőbb, majd az, hogy melyiknek létesítésére volt elég a városi vagyon valamely könnyen mozgósítható része; gyakran pedig csak az, hogy melyik szakmakörbe tartozó vállalkozó tett a városnak kedvező ajánlatot. Ezen a helyzeten, annak visszásságain kivan segiteni s e visszásságok tovább harapózását kivánja meggátolni a törvényjavaslat 12. és 13. §-a, a midőn egyrészt kijelöli azokat az erőforrásokat, amelyek a közintézmények fentartására igénybe veendők s másfelől a belügyminister személyében kijelöli azt a központi szervet, amely a feltótlen létszükségletet alkotó közegészségügyi közintézmények irányítására hivatott, s a várost ilyen intézmények fokozatos létesítésére és tervszerű fejlesztésére kötelezheti. Az anyagi erőforrások tekintetében a 12. £. intézkedik az életben máiteljesen kialakult gyakorlatnak törvénybefoglalása útján. Az itt tervbe vett rendezésnek az az előnye vari, hogy a közintézmények létesitésével nem a város általános pótadóerejét terheli, hanem alakosságnak azt a részét, amely az illető közintézményt igénybe veszi. Terheli pedig az igénybevétel arányában s tekintet nélkül arra, vájjon az illető a városnak adófizetője-e vagy csak átmenetileg lakója. A szolgáltatás ós ellenszolgáltatás igazságos elve érvényesül tehát itt a legteljesebbén. Megjegyzem még, hogy a rendezésnek ez a' módja — bár azt, mint fentebb emiitettem, a gyakorlati élet fejlesztette ki — törvényes támpontra is talál az 1896 : XXVI t.-cz. 34. §-a 2. pontjának végső részében. A városi közintézmények túlnyomó részére nézve a pénzügyi fedezet forrásai ki vannak ezzel jelölve. De mégis van s a jövőben is fejlődhetik közintézmény, amelyre nézve ellenszolgáltatásszerű díjat a gyakorlat nem teremtett s nem is teremthet. Ilyen pl. a városszabályozás fent már ismertetett széleskörű vonatkozásaival. . A midőn a törvényjavaslat megadja a lehetőséget arra is, hogy a város egy-egy közegészségügyi közintézmény megteremtésére egyenesen köteleztessék, nem térhet ki az elől sem, hogy foglalkozzék azon közintézmények anyagi terheivel is, amelyek közvetlen ellenszolgáltatásszerű díjakkal nem fedezhetők. Az ilyenekről a 13. ij. gondoskodik, az 1886 : XXI. t.-cz. 15. §-ára ós az 1886 : XXII. t.-cz. 132. §-ára támaszkodva. Az idézett kát törvényszakasz felhatalmazást ad a városoknak olyan erőforrások igénybevételére, amelyek lehetővé teszik, hogy a kifejlett városi igények kielégítésére szükséges költségek egy része ne az általános városi pótadóból (házi adó) fedeztessék. Ezekkel a közszolgáltatásokkal szemben