Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-360 újra. Törvényjavaslat Ő császári és apostoli királyi Felsége souverain jogainak Bosznia és Herczegovinára való kiterjesztéséről

360. szám. 437 Ha a lakosság vágyódásának és érzületének megfelelni kivánunk, ma, midőnJ?a Törökbirodalom is alkotmányos alapokra helyezkedik, gyorsabb ütemben kell ezt az alkotmányos autonómiát megadnunk. A lakosságnak alkotmányos intézmények iránti vágyódása oly mértékben éfelvan keltve, hogy valóban közszüksógletet képez annak mielőbbi kielégitt e. Ennek azonban mellőzhetetlen előfeltételét képezi az uralkodó souverainiásásnak kimondása és ez által a birtoklás ideiglenes jellegének állandóvá tétele. Gsak ez adhatja meg az intézmények állandóságába vetett bizalmat, ez irányithatja határozottan a lakosság politikai érzületét, ez vethet véget a kalandos politikai terveknek, ez szabhat határt annak, hogy a megszállott tartományok lakói vágyaiknak és törekvéseiknek kielégitósét itt ós ne kivülről keressék. Csak a kapcsolat állandósága képes rendes viszonyokat biztositani s előidézni azt, hogy a megszállott tartományok ne hatalmunk kifejtésének lekötöttséggel és folytonos áldozatokkal járó nehezékei legyenek, hanem nemzetközi helyzetünk újabb erőforrásaivá váljanak. A tétel tehát úgy áll, hogy a megszállott tartományok birtoklásának állandó jellegét elodázhatlanul megkivánja érdekeink megóvása, sürgőssé teszi az alkotmányos intézmények megadhatása. A birtoklás állandó jellegének kimondására ez a kényszerűség adja meg a jogczímet, de az erkölcsi jogosultságot is megadja az a körülmény, hogy csak ilyképen vagyunk képesek annak a magunkra vállalt feladatnak megfelelni, hogy Európának ebben a szögletében a rendet fentartva s a kulturális fejlődóst biztositva, ezáltal a többi balkán tartományok helyzetének békés kibontakozását is elősegitsük. Erkölcsi jogosultságot vélek meríthetni még abból az ősi kötelékből is, mely ezeket a tartományokat a magyar szent korona országaihoz fűzte. Ez a kötelék csak a hadi jog alapján lett megbontva, de igényünket azokra nemcsak hallgatag, hanem a -királyi czímben nyilván is fentartottuk s a királyi hitlevelekben és a koronázási esküben biztosítottuk. A koronázás és hasonló nyilvános ünnepségek alkalmával a czímert ós zászlót elővitetjük, a régi egyházi méltóságok czímét királyunk adományozza. Ezek a biztositékok adják meg a jogczimet, hogy azt a megszállott tartományok viszonyának végleges rendezésénél a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokkal szemben érvényesítsük. Az a régi jogállapot és kötelék, mely ezeket a tartományokat a magyar szent korona országaihoz fűzte, királyaink ott gyakorolt souverain jogában állott. Azok nem voltak kapcsolt részek (partes adnexae) hanem — a régi Horvátországhoz tartozott észak-nyugati rész kivételével — alávetett részek (partes subjectae), a melyek váltakozva, külön kormányzattal, fejedelmekkel, bánokkal birtak, egy és több tagban kezeltettek, részben elszakadtak, majd ismét a magyar szent korona fenhatósága alá kerültek, de alávetettségük mindig a magyar királyok souverain jogának ottani gyakorlásából s ebből folyó rendelkezéseiből állott. Ezeknek a jogviszonyoknak megfelélőleg Ő Felsége souverain jogainak Boszniára és Herczegovinára való kiterjesztését állapitja meg a javaslat 1. §-a. A javaslat 2-ik §-a a trónöröklés rendjét lépteti hatályba a megszállott tartományokban. Folyománya ez az 1723. évi II. t.-cz. 5. g-ában foglalt annak a rendelkezésnek is, hogy a trónöröklés rendje nemcsak Magyarországra ós kapcsolt részeire, hanem a visszaszerzendő tartományokra is órvénynyel