Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.
Irományszámok - 1910-531. Törvényjavaslat az Ogulintól Knin irányában létesitendő államvasut megépitéséről
531. szám. 5 87 A kincstári jogügyek igazgatósága azonban azt jelentette, hogy a perbe bocsátkozástól a kincstárra nézve kedvező eredmény nem várható. Ily körülmények között az akkori kormány e vasút ügyét a per kétes kimenetelének és az ezzel járó esetleges súlyos pénzügyi következményeknek kitenni nem akarván, oda volt kényszerítve, hogy az ogulin—knini vasút megépitósét az osztrák kormánynyal szemben vállalt határidőre biztositani nem tudja. Beállott tehát az a helyzet, mely szerint a magyar kormány az ogulin — knini vasút megépítésére vonatkozólag az osztrák kormánynyal szemben elvállalt feltétlen kötelezettségnek beválthatása érdekében a bankcsoporttal való megegyezésre, mint egyedüli megoldásra volt ráutalva. Nem szorul közelebbi bizonyításra hogy e kényszerhelyzet igen nehezítette azon törekvést, hogy a szóbanforgó vasút megépítésével a magyar kincstárra háruló pénzügyi teher a lehetőség határáig csökkentessék. A bankcsoport a vasút terveit a jegj^zőkönyvi megállapodásoknak megfelelve 1908. évi augusztus hó 18-án tényleg beterjesztette s a tervek alapján a közigazgatási bejárás is megtartatott s annak eredményéhez képest kiadott utasításokhoz alkalmazkodva a bankcsoport a költségszámítást 1909. évi július hó 17 én terjesztetne elő. E költségszámítás újabb meglepetést és legyőzhetetlennek látszó nehézségeket okozott. E szerint ugyanis az 1874. évi tervezet alapján előirányzott s a bankcsoporttal kötött jegyzőkönyvi megállapodásokban helyi érdekű vasúti építkezés esetére bár csak hozzávetőlegesen — alapul vett 62,500.000 korona építési költséggel szemben az ogulin határszéli fő vonalból, — valamint a jezero— bihaci és a vrhovine—otocaci szárnyvonalakból álló vasuttervezet megépítése kereken 226 millió koronába került volna, mely összegből magára az ogulin — knini fővonalra 175 millió korona esett. A jegyzőkönyvi megállapodások szerint tehát ennek a 175,000.000 koronára rugó tőkének 35°/o-át, vagyis 61 25 millió koronát a magyar államnak készpénzben kellett volna biztositani, mi mellett még a 142,187.500 koronát tevő elsőbbségi részvények évenkénti 4-26 millió koronát tevő 3°/o-os' osztalékának megtérítése is a magyar államkincstárra hárult volna. Az utóbbi teher, mely a szerződós szerint az átmeneti forgalom megváltásának czímén követeltetett az államvasutak üzleti számláját terhelte volna, következéskóp teljesen meghamisította volna az állani vasúti üzleti eredményeket is, mert az építési költségek jelentékeny részének kamatoztatása ily módon az államvasutak üzleti számlájának terhére íratott volna. Ámde a magyar királyi államvasutak üzleti számlája még ezenfelül annak folytán is súlyosan megterheltetett volna, mert a vasút helyi forgalmából eredő összes bevételek 50°/o-át is a bankcsoport részére kellett volna kifizetni, úgy bog} 7 az államvasutak még az üzemre is jelentékeny összeget ráfizettek volna. A bankcsoportnak ez a költségvetése az akkori kormány intézkedése folytán felülbiráltatván, a ministerium a terveknek és költségszámításoknak közel 6 hónapig tartó gondos és részletes átszámítása alapján arra az ered-; menyre jutott, hogy az ogulin—knini helyi érdekű vasút tényleges építési és üzletberendezési költsége (beleértve a szárnyvonalakat is) csak 108'8 millió koronára, a f'Wonal költsége pedig 84 millió koronára fog rúgni. Számba véve ezt az óriásinak mondható költségkülönbözetet és azt, hogy a bankcsoport a ministerium által eszközölt költségredukcziók jogosultságát 24*
