Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-530. Törvényjavaslat az 1909. évi VI., VII., VIII., IX., X. és XI. törvényczikkek módositásáról és kiegészitéséről, valamint az ezzel kapcsolatos intézkedésekről

154 530. szám. nom mindaddig, mig az illető helyen korábban fennállott épületnek ideiglenes adómentessége le nem járt; mert máskülönben az idézett törvény 29. §-ának c) pontja jelentőségét teljesen elvesztené ós ugyané törvény 32. §-ában foglalt megkülönböztetés is illusoriussá válnék. A 2. §-hoz. A jelen szakaszban foglalt kiegészitós, mely az adókedvezmény igénybevehetósének tartamát a pónzügyminister által megállapítandó lejárati határidőhöz köti, az 1896. évi XXIII. t.-cz. 5. §-ában foglalt, de az 1909. évi VI. t.-czikk 34. §-ába át nem vett rendelkezés analógiájára készült. Egyes városok kérvényeinek tárgyalásánál ugyanis észleljük, hogy a lejárati határidőnek, ha nem is általános érvényű változhatatlansággal de legalább is a városrószrendezósek körülményeinek figyelembevételével esetről-esetre rendeletileg való megállapítására szükség van, nehogy városaink egyszerre 40—50 évre szóló városfejlesztési programmal álljanak elő s kórjenek rendkivüli adómentességet, a melyet előre biztositani — az adótörvények változhatása miatt, de a városrendezések lehető gyors keresztülvitele érdekében sem kívánatos. Egyébként az ópitósi hajlamot is csak ily határidő megállapításával fokozhatjuk, a mi a törvénynek éppen a czólja. Ily lejárati határidőt a Budapest székesfőváros fejlesztéséről s a háztartásának rendezése végett teendő állami intézkedésekről szóló 1908. évi XLVIII. t.-cz. 11. $-a is kikötött. A 3. §-hoz. A házadótörvény végrehajtása során azt tapasztaljuk, hogy a szülők és a rokonok akárhányszor nem ingyen adják gyermekeiknek, illetőleg a rokonaiknak a lakást, nehogy annak haszonértéke becslés útján állapíttassák meg, hanem oly alacsony bérért, hogy a kivetett házberadó a megfelelő házosztályadó tételénél is alacsonyabb, a mi pedig az osztó igazság elvébe ütközik. Az 1909 : VI. t.-cz 49. §-a szerint ebben az esetben hivatalos becslésnek nincs helye, a mint ezt a közigazgatási bíróság 5 250/1911. számú Ítéletében is helyesen kimondotta. A törvénynek ezt a hiányát pótolja a jelen szakasz. A 4. §-hoz. Az 1909. évi VII. t.-czikk 1. §-ának 7. pontja akkópen rendelkezik, hogy a takarékbetétek a hitelüzlettel foglalkozó s alapszabályaik értelmében pénzbetétek átvételére jogosított részvénytársulatoknál ós szövetkezeteknél esnek csak tőkekamat- és járadékadó alá. Takarékbetéteket azonban olyan pénzintézetek is elfogadnak, melyek sem részvény társul átok, sem szövetkezetek (1. az 1 sz alatt mellékelt kimutatást), bár mórlegeiket a kereskedelmi törvény 199. §-ának megfelelőleg készítik. A törvénynek ezt a hiányosságát egészíti ki a jelen szakasz, mivel a hitelüzlettel foglalkozó s alapszabályaik értelmében pénzbetétek átvételére jogosított ilyen vállalatoknál elhelyezett takarékbetétek eddig is adóztak.