Képviselőházi irományok, 1910. XVI. kötet • 492-508., LIX-LXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-495. Törvényjavaslat az állami, vármegyei és államvasuti alkalmazottak családi pótlékáról és egyes egyéb intézkedésekről

495. szám. 79 gyermek után is lehet családi pótlékot engedélyezni, aki tizenhatodik életévét már betöltötte, de csak abban az esetben, ha a gyermek még a tizenhatodik életév betöltése után is folytat tanulmányokat, még pedig kiváló eredménynyel. Ezt a feltételt, hogy a tanulmányokat kiváló eredménynyel kell folytatni, azért tartom szükségesnek, mert egyáltalán nem tartom indokoltnak, hogy olyan gyermekek, a kik tanulmányaikat csak nagy nehezen, közepes vagy elégséges eredménynyel birják folytatui, ebben még a családi pótlók engedélyezése által is támogattassanak. Társadalmi szempontból is czélszerűbb, ha az ilyen gyermekek a feltétlenül szükséges előtanulmányaik befejeztével olyan pályára tereltetnek, a melyen sokkal hamarabb juthatnak önálló keresethez. A szakasz szövegezéséből kitűnik, hogy a tanulmányoknak kiváló eredménynyel való folytatása esetén nemcsak a már folyósított családi pótlókot lehet továbbra is engedélyezni, hanem hogy az ilyen gyermek után akkor is lehet családi pótlékot engedélyezni, ha utána családi pótlók folyósítva még nem volt, vagy ha az időközben be is szüntettetett. A családi pótlékra a jelen szakaszban emiitett esetben az alkalmazottnak nincsen feltétlenül igénye, hanem azt a megkívánt feltótelek fennforgása esetén a minist er (állami szám vevőszók elnöke) engedélyezheti. Ez az engedélyezés csak arra az időre szólhat, amíg a gyermek tanulmányait befejezi, de minden esetben legfeljebb addig, amíg huszonnégy éves korát betölti. Az utolsó bekezdésben foglalt határozmányra, mely szerint a ministerium rendeleti üti.a állapitja meg azt, hogy milyen tanulmányoknak folytatása esetén lehet családi pótlékot engedélyezni, azért van szükség, hogy az egyöntetű eljárás e tekintetben biztosittassók. A 9. §-hoz. Már az indokolás általános részénél felemiitettem, hogy a kormány nem kizárólag csak a gyermekkel bíró alkalmazottakat óhajtja családi pótlókban részesíteni, hanem azokat az alkalmazottakat is, a kiknek ugyan nincsen olyan gyermekük, akire nézve a 3. §-ban megkívánt feltételek fennforognak, hanem a kiket mégis családfenntartóknak lehet tekinteni azért, mert keresményükből egyéb családtagokat tartanak el. Szükségesnek tartottam azonban ilyen esetekben a családi pótlók engedélyezését ahhoz a feltételhez kötni, hogy az alkalmazott legalább két olyan családtagot tartson el saját keresményéből, a kik vele közös háztartásban élnek s a kiknek nincsen saját jövedelmük. További feltétel még az is, hogy az ilyen családi pótlókot csak méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén és csak akkor lehet engedélyezni, ha az engedélyezést az alkalmazottnak vagyoni viszonyai is indokolják. Mindezekből következik továbbá, hogy az ilyen alkalmazottaknak a családi pótlékra nincsen feltétlenül igényük, hanem hogy azt az illető minister (állami számvevőszék elnöke) az eset körülményeinek mérlegelése alapján engedélyezheti. Az egyöntetű eljárás biztosítása czéljából még azt is szükségesnek tartottam, hogy az engedélyezéshez a pónzügyministernek előzetes hozzájárulása kieszközöltessék. A mi azt a feltételt illeti, hogy legalább két családtagnak kell lenni, hogy az alkalmazott részére családi pótlókot lehessen engedélyezni, megjegyzem, hogy a 3. §. alapján —- vagyis a gyermek után — járó családi pótlékoknál is, az esetek túlnyomó részében az alkalmazott legalább két családtagnak és pedig nejének és legalább egy gyermekének eltartásáról gon-