Képviselőházi irományok, 1910. XV. kötet • 449-491 sz.
Irományszámok - 1910-474. Törvényjavaslat a szerzői jogok kölcsönös védelme végett az Amerikai EGyesült Államokkal Budapesten, az 1912. évi január hó 30-ik napján kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről
474. szám. 131 Az egyezmény bevezetése megjelöli az egyezmény tárgyát és azt a két államot, amelyek között az egyezmény létesül. A magyar állam részéről Ő Felsége meghatalmazottjaként az 1867: XII. t.-cikk 8. §-a szerint eljárásra hivatott közös külügyminiszteri képviselőn kivül a magyar kormánynak külön képviselője is szerepel. Az 1. cikk 1. bekezdése tartalmazza az egyezmény legfontosabb alapvető rendelkezését, amely a két szerződő állam kötelékébe tartozó szerzők és jogutódjaik javára a két állam valamelyikében közzétett vagy még közzé nem tett műveik tekintetében a belföldiekkel egyenlő elbánást minden megszorítás nélkül biztosítja. Az 1. cikk 1. bekezdése »irodalmi, művészeti, színpadi, zenei és fényképészeti* műveket említ. Régebbi szerzői jogi egyezményeinkkel szemben a színpadi és zenei művek külön megemlítése eltérést jelent, amely az Amerikai Egyesült Államok kormányának az ottani szerzői jogi terminológiára alapított kívánságára vezethető vissza. Az Amerikai Egyesült Államok területén érvényes szerzői jog ugyanis a szerzői jogi védelmet élvező műveknek négy főosztályát ismeri, úgymint az N irodalmi, a színpadi, a zenei ós a művészeti műveket. Ez a négy főosztály összesen huszonhárom alosztályt foglal magában, amely utóbbiaknak egyikében a fényképészeti művek foglalnak helyet. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya tehát utalással az Uniónak két régebbi szerzői jogi egyezményénél a színpadi és a zenei művek fel nem említése folytán felmerült kétségekre, szükségesnek találta, hogy a magyar-amerikai szerzői jogi eg3'ezmóny szövege a szokás szerint külön is kiemelt fényképészeti műveken kivül a szerzői jogi védelemben részesülő műveknek az amerikai jog szerint ismert mind a négy főosztályát mindenesetre kifejezetten felsorolja avégből, hogy semmi kétség se lehessen aziránt, hogy az egyezmény a szerzői jogi védelemben részesülő bárminő művekre nézve minden kivétel nélkül általában kiterjed. Az 1. cikk 2. bekezdése szerint az 1. bekezdésben kimondott rendelkezés a zeneművek gépies előadására vonatkozó szerzői jogkört is magában foglalja. Ez a külön rendelkezés minden kétség kizárása végett azért volt szükséges, mert az Amerikai Egyesült Államok területén jelenleg érvényes 1909. évi szerzői jogi törvény 1. cikkének e) pontja szerint külföldi zeneszerzők művei a szerzői jognak gépies zenei szerkezetek (grammofon, fonográf, pianola stb.) céljára történő bitorlása ellen csak abban az esetben részesülnek védelemben, ha hazai államuk az Amerikai Egyesült Államok polgárainak éhben a különös vonatkozásban is hasonló jogokat nyújt. A 2. cikk az egyezménnyel biztosított jogoknak élvezetét és gyakorlását függetleníti attól, vájjon a kérdéses mű élvez-e védelmet származási országában s ezeknek a jogoknak élvezetét ós gyakorlását pusztán azoknak a föltételeknek ós alakszerűségeknek betöltéséhez köti, amelyeket a védelem országának joga állapít meg. E szerint a magyar szerző, aki az Amerikai Egyesült Államok területén műve részére védelmet óhajt biztosítani, nem köteles igazolni, hogy műve Magyarországon élvez-e védelmet, hanem neki kizárólag csak azokat az alakszerűségeket kell majd teljesítenie, amelyeket az Egyesült Államokban érvényes szerzői jog ilyen művek tekintetében az Unió polgárai részére is megállapít. A 3. cikk az egyezményen alapuló szerzői jogi védelem időtartamát is kizárólag a védelmi ország joga szerint állapítja meg minden tekintet nélkül arra, hogy a mű a származás országában mennyi ideig élvez oltalmat. Ez a rendelkezés a magyar szerzőkre nézve —•* a magyar szerzői jog jelenlegi 17*
