Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 404-448., XLI-LVIII. sz.

Irományszámok - 1910-439. Törvényjavaslat a debreczeni és a pozsonyi magyar királyi tudományegyetem felállitásáról

439. szám. 273 denfeló igazolja, rendszerint conservativek. A szervezésükben kell tehát olyan módon eljárni, hogy ezen conservativismus tiszteletben tartása mellett, a mely az állandóságot biztosítja és megóv a hiábavaló kísérletezésektől, azért meglegyen a lehetősége a folytonos haladásnak és alkalmazkodásnak is. Ugyanezen czél irányában törekszem akkor is, a mikor a tanszemélyzet tekintetében bizonyos újításokat kívánok életbe léptetni. Tervem, hogy az új egyetemeken necsak állandóan alkalmazott tanárok legyenek, hanem megbízások alapján is akarok egyes feladatokat megoldatni, hogy igy kiváló gyakorlati emberek tapasztalataikat, tudásukat időről-időre az egyetemre vihessék. Az eddigi éves vagy féléves cursusokon kivül több heti cursusokra is gondolok, a melyek egyes speciális tárgyakkal vagy gyakorlatokkal foglalkoznának. Az új egyetemek felállításával együtt már is be kell jelentenem, hogy a tandíj kérdését is föltótlenül rendezni kívánom. Megállapíthatjuk, hogy a legtöbb államban az egyetemi tandíjak jóval magasabbak, mint nálunk. Továbbá, hogy egyetemi tandíjaink viszonyítva középiskoláink vagy egyéb felső intézeteink tandíjához, ugyancsak aránytalanul alacsonyak. Végre, hogy oly nagy összegeket kitevő tandíjelengedések, mint egyetemeinken, sehol másutt nem találhatók. Vizsgadíjaink is sokkal alacsonyabbak, mint bárhol a külföldön. A pénz vásárló erejében bekövetkezett hanyatlásnak természetes folyománya, hogy a határozott összegekben megállapított díjakat emelni kell. A tandíjak emelésében, a mint azt megfelelő részletes szabályozással tervezem, nem szabad antisociális irányzatot látni. Mert azon messzemenő gondoskodást, a melyben a szegény sorsú, jó előmenetelű egyetemi hallgatók eddig is részesültek, a jövőben még fokozottabban óhajtom alkalmazni. A tandíjemelés tehát inkább csak a vagyonos elemeket terheli, s lehetővé teszi, hogy a tandíj elengedést a móltányos esetekben továbbra is szóles mederben gyakorolhassuk. De a tandíj emelésére, különösen Budapesten, azért is szükség lesz, mert ebben látom egyik fontos eszközét annak, hogy az egyetemi hallgatóságot Budapesttől elvonhassuk s a vidéki egyetemek felkeresésére ösztönözzük. Bizom benne, hogy a két új egyetem székhelyét úgy sikerült megválasztanunk, hogy a két új egyetem gyors felvirágzását várhatjuk. A hallgatóság tényleges decentralisatióját pedig elő akarom mozdítani azzal, hogy az új egyetemekre kitűnő tanerőket, igazi tehetségeket szándékozom megnyerni, továbbá, hogy internátusok felállításával és az új tanítási módszerek alkalmazásával vonzóvá akarom tenni az új egyetemek látogatását. Remélem, hogy azon városok, a melyek e törvényjavaslat rendelkezései szerint új egyetem székhelyévé válnak, áldozatkészségüket, ragaszkodásukat nemcsak az új egyetem alapításakor, hanem a jövőben is mindenkor megmutatják. Az egyetemek számának szaporítása, meggyőződésem szerint, nem vonja maga után szükségképen a szellemi proletariátus növekedését. Mert nem abban látok bajt, vagy beteges tünetet, hogy sok azoknak a száma, kik magasabb képzettségre törekszenek s az egyetemeket felkeresik. A bajt inkább abban látom, hogy az egyetemet elvégzettek igen nagy száma törekszik állami vagy más közellátásra. Ez utóbbi bajon valamikor a minősítési törvény megfelelő változtatásával is lehet segíteni. De segíthet e bajon az is, ha a magyar társadalom nagy rétegeiben gyökeret ver az a tudat, hogy azok, a kik az egyetemi képesítéshez nem kötött gyakorlati pályákra mennek, hivatásukat Képvh. iromány. 1910—1915. XW. kötet. 35