Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 404-448., XLI-LVIII. sz.

Irományszámok - 1910-439. Törvényjavaslat a debreczeni és a pozsonyi magyar királyi tudományegyetem felállitásáról

439. szám. 265 elmulasztottak. Ha már most egyszerűen áttérnénk a kötött tanrendszer, a »kényszeriskoláztatás • rendszerére, a mint azt a közvélemény nagy része a jelenlegi viszonyokon felháborodva, kivánja, az ellenkező hibába esnénk. A hanyagok, az iskolakerülők, az önállóan tanulni és dolgozni nem tudók miatt oly rendszabályozást vinnénk keresztül, a mely valóban lehetetlenné tenné, hogy a tehetségesebb, önállóan gondolkodni, öntudatosan dolgozni tudó elemek szabadon fejlődhessenek. Meggyőződésem szerint a kivezető út a középen van. Meg kell gondolnunk, hogy jog- ós államtudományi képzésünk részben tudományos, de részben egyszerűen csak minősítő természettel bir. Meg kell gondolnunk, hogy a középiskolából kikerült ifjúságunk egy része jó előadások hallgatása, az irodalomnak olvasása és gondolkodás útján tud haladni, másik része azonban csak úgy, ha folyton irányítják, tanítják, előmenetelét ellenőrzik, s állandóan segítségére vannak. Oly intézményeket kell tehát teremtenünk, a melyek helyes környezetbe helyezik az ifjúságot, lehetővé teszik, hogy a gyengébbek is taníttassanak, haladjanak, de ez intézmények igénybevételét nem kell általában kötelezővé tenni; mellette és kívüle meg kell adni a szabadságot, függetlenséget a saját útjukon járni tudóknak, azoknak, a kik önállóan gondolkozni, értelmesen tanulni ós szabadon búvárkodni akarnak. ítéljék majd meg a szülők, ítéljék majd meg maguk a hallgatók, hogy melyik rendszer felel meg jobban igeneiknek; bizonyára majd lesznek olyanok is, a kik pl. a kötöttebb, előirt útirányt választják, s a mikor ezen járni megtanultak, szabadabban, önállóbban folytatják tanulmányaikat. Könnyen sejthető, hogy első sorban ily intézmények alatt az internátusokat értem, oly internátusokat, a minők A ngliának rég időtől fogva ismert kitűnő college-ei, mint a minő a mi Eötvös-kollégiumunk, s részben egyes társadalmi úton alakult internátusRink is. Ily internátusokban megfelelő felügyelet mellett, egészséges életkörülmények között, az ifjúság egymásra való hatásától várom az önnevelésnek ós a társadalmi fegyelmezettségnek értékes eredményét. De ez internátusokat bizonyos rendszeres tanítással is kapcsolatba szeretném hozni. E tanitás az előadásokon hallgatott, a rendszeres olvasmányok utján magába szivott tudás folytonos ellenőrzését, kiegószitósót, pótlását czélozná megfelelő paedagogiai eszközökkel, magas niveaun álló tanítást jelentene; mindenesetre feleslegessé tenné és megszüntetné mindazokat a visszás módokat, melyek ma correpetálás, repertórium, kérdésjegyzókből való tanulás, vagy vizsgaelőkészités neve alatt ismeretesek. Az internátusokban ez a tanitás természetesen az egyetemi autoritások irányítása, vezetése és ellenőrzése alatt történnék, s ugy tervezném, hogy ebben a tanításban részesülhetnének bizonj-os számig oly hallgatók is, a kik nem bennlakók. Ha sikerül majd e tanítási rendszert megfelelő módon meghonosítani, ugy az egyetemi oktatás tulajdonképen három irányban fog történni. Az első legfontosabb irány lesz az egyetemeknek régi, történeti fejlődéséből eredő előadáshallgatás. Az igazán jó előadás paedagogiai értéke megbecsülhetetlen. Az a hallgató, a ki egy kiváló tudós előadásait hallgatja, naprólnapra figyelemmel kísérheti, hogy mikép viszi bele egész tudását minden apró kérdésnek bonczolásába, miképen tud a tünemények ós jelenségek óriási tömkelegében vezető elvek segítségével eligazodni, miképen tudja a lényeges mozzanatokat az őket környező és elhomályosító mellékes tények sallangjától megtisztítani; ez előadásokon a dogmaszerü tételeket nemcsak meghallgatja, hanem azok genetikus magyarázatával is megismerkedik; azonkívül a tudománytörtónelemnek folytonos figyelemmel kiséréséből az autoritások .. Képvh. iromány. 1910—1915. X!V. kötet. 31