Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.
Irományszámok - 1910-349. Törvényjavaslat a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségéről és az 1894. évi V. törvényczikk némely rendelkezéseinek módositásáról, illetve kiegészitéséről
349. szám. 91 Az nj intézet érdeke kivánja meg, hogy az üzletrészek felmondására vonatkozólag a kereskedelmi törvény 235. §-a első bekezdésében a szövetkezeti tagoknak biztositott jog az uj intézet alapitóival szemben jobban korlátoztassék. A szövetkezetek czélja az, hogy tagjaik magángazdálkodási érdekeit a kölcsönösség által nyújtott fokozottabb erőtársulás alapján előmozditsák. Természetes tehát, hogy tagjaik részére a kilépés tekintetében nagyobb szabadságot kell fentartani, mert az ily czélú társulás természetéből folyik, hogy a tagnak, ki saját érdekében lépett a társaságba, megadassák a lehetőség a kiválásra, ha saját érdeke ezt úgy kivánja. A Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége alapitásának czélja nem a tagok saját gazdasági érdekeinek előmozdítására irányul, hanem az alapitók kizárólag magasabb rendű közczél érdekében vesznek részt az alapításban s magánérdekeik háttérbe szorításával éppen úgy hajlandók lemondani a tetszésük szerinti kilépés jogairól, a mint lemondtak e jogról annak idején a Magyar Földhitelintézet és a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézet alapitó tagjai. De meg kell jegyezni, hogy az intézet tagjai kilépésének egészen más következményei is volnának az alapitandó intézetre nézve, mint lehetnek a szövetkezetekre nézve. Az új intézet tagjai előreláthatólag csak igen ki-* számra maradnak korlátozva. Maguk az alapításban résztvenni hajlandó hitelintézetek határozottan kivánják, hogy a tagok további felvétele — a czél érdekében — erős korlátozásokhoz köttessék. Tekintve már most az új tagok felvételének szigorú korlátait, valamint azt, hogy az intézet minden egyes tagja az összes alapítványi tőkének igen jelentékeny részét jegyzi, az egyes tagok kilépése az intézetet egyszerre tőkeerejének jelentékeny részétől fosztaná meg, a mi annál inkább elkerülendő, mert az intézet üzletkörének természetéből folyólag előrelátható, hogy az intézet időnként tőkéjének egy részét hosszabb időre lesz kénytelen egy-egy üzletben lekötve tartani. Az új intézet az emiitett törvényes határozatok hatálya alól a fentiekre való tekintettel kivétetvén, annak alapszabályaiban akként óvatnak meg egyrészről az az új intézet, másrészről az alapitó hitelintézeteknek, illetve ezek záloglevelei és kötvényei tulajdonosainak érdekei, hogy az alapitók alapitványaikat csak felszámolásuk esetén vagy akkor mondhatják fel — mindenkor hat havi előzetes bejelentés mellett — ha az alapítványokra az alapszabályaik értelmében kibocsátványaik biztosítására szolgáló tartalékalapokat vették igénybe s e tartalékalapok rendeltetésszerű igénybevételének szüksége áll be. Az új intézet, illetőleg az alapitó hitelintézetek érdekében áll az is, hogy az intézetre ne alkalmaztassák a kereskedelmi törvény 237, §-ának második bekezdése, a mely ellentétbe állana az üzletrészek 6 hóra való felniondhatóságával, valamint a 239. §. második és harmadik bekezdése, a melyek alkalmazása alól az 1898: XXIII. t.-cz. 60. §-a harmadik bekezdésében foglalt rendelkezéssel az országos központi hitelszövetkezet tagjai is kivétettek és a melyek nem egyeztethetők össze azzal, hogy az üzletrészek csak az említett kivételes esetekben mondhatók fel A tagok magánhitelezői részére fenntartatik azonban az a jog, a melylyel a kereskedelmi törvény 95. §-a szerint a magánhitelezők a betéti és közkereseti társaságok tagjaival szemben birnak. Nem lenne indokolt a kereskedelmi törvény 242. §-a rendelkezésének alkalmazása sem, tekintve, hogy az intézetnek csak néhány tagja lesz, t. i. az alapítványi üzletrészek tulajdonosai s azok is szinte állandóaknak tekinthetők. 12*
