Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.
Irományszámok - 1910-349. Törvényjavaslat a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségéről és az 1894. évi V. törvényczikk némely rendelkezéseinek módositásáról, illetve kiegészitéséről
88 349. szám. szerzésére is felhasználhassa. A kötvények kamatjövedelme azonban az intézet fennállása alatt is beszolgáltatandó az államkincstárba és maguk a kötvények az intézet felszámolása esetében — a hitelezők kielégitóse után, ismét az állam tulajdonába fognak visszakerülni. A Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete és az Országos Központi Hitelszövetkezet annak folytán, hogy az új intézet műveleteivel kapcsolatos kölcsönök nyújtását elvállalták, olyan nagyobb mérvű záloglevél-, illetve kötvény kibocsátására lesznek kénytelenek, a mely külön biztosítéki alapjaiknak fokozottabb gyarapítását is meg fogja követelni. Ezeknek az alapoknak erősebb javadalmazása azonban nem jár nehézségek nélkül, főként a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetére nézve, a melynek tőkéje már is majdnem egészen le van kötve a külön biztosítéki alapokban. Ennél az intézetnél ugyanis a külön biztosítéki alapok emelése egyenesen áldozatokkal jár, amennyiben az intézet az alapítványokért 5°/o-os osztalékot fizet, maga pedig a külön biztosítéki alapokban lekötött tőkét, a melyet az erre vonatkozó törvényes rendelkezések folytán bizonyos meghatározott nemű kötvényekbe kell fektetnie, ily magasan nem gyümölcsöztetheti. Ezeknek az intézeteknek a birtokpolitikái akcióban való önzetlen közreműködése indokolttá teszi tehát, hogy az állam tulajdonában levő azoknak a kötvényeknek egy része, a melyeket a törvényhozás a birtokpolitika támogatásánál való felhasználásra szánt, a szükséghez képest esetleg ezeknek az intézeteknek is rendelkezésükre legyen bocsátható biztosítéki alapjaik kiegészítésére. Bővebben kell még foglalkoznunk az 1. §. 4. pontjának rendelkezéseivel, a melyeknek az a czéljuk, hogy az intézet üzletfelei, kiknek földhöz juttatását magasabbrendű közérdek kívánja meg, az ily czélú ügyletekkel járó bélyeg- és illetékterhek tekintetében bizonyos mórtékig állami támogatásban legyenek részesíthetők. A javaslatban foglalt megtérítési módozatnál első pillantásra egyszerűbben látszanék ugyan elérhetőnek a kitűzött czél az itt tekintetbe jövő egyes jogügyleteknek s okiratoknak bélyeg- ós illetékmentessé nyilvánításával, ámde ez csak látszólagosan lenne igy, mert a gyakorlatban ez új intézet működési körébe utalt egyes ügyletek tekintetében, mint például a czélbavett jelzálogkölcsönbiztositási ügyletek vagy a több intézet által nyújtott kölcsönök tekintetében, ez a módozat a pénzügyi közigazgatás szempontjaiból rendkívül bonyolult ós költséges ellenőrzést követelne s előreláthatólag számtalan tévedésre és a felek zaklatására vezetne. Igen természetes, hogy a javasolt megtérítési módozat csak annak folytán alkalmazható, hogy az új intézet köréből a nyereségszerzés érdekét teljesen kizárjuk, továbbá, hogy az intézet czóljai a telepítési alap czóljaival teljesen megegyezők ós hogy az intézet a pénzügyi és földmívelésügyi ministernek igen nagy fokú ellenőrzése és befolyása alatt áll. Fentebb mellékesen emiitettem a jelzálogkölcsönbiztositás kérdését. Habár a jelen törvényjavaslat erre nézve nem is tartalmaz kifejezett rendelkezést, tekintve, hogy ezt az intézményt az alapítandó intézet működési körében reméljük megvalósíthatni, legyen szabad e helyen röviden kitérnem erre a kérdésre is. Hosszabb ideje foglalkoztatja már a szakköröket a jelzálogkölcsönöknek az életbiztosítással való kapcsolatbahozása. Ez intézmény meghonosítására alig lehet valahol nagyobb szükség, mint éppen hazánkban és éppen egy nemzeti irányú birtokpolitikai actio keretében. Alkalmasabb eszköz nem is képzelhető az adósággal való túlterhelés meggátolására, az egyes
