Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.

Irományszámok - 1910-359. Törvényjavaslat a mesterséges édesitő szerek állami egyedáruságáról

3B9. szám. 253 szigorított rendelkezések által sem, a melyek a rnult évben felfedezett visszaélések hatása alatt azóta kiadott kormányrendeletekben foglaltatnak s a melyeknek kiadása alkalmával is tudatában volt már a kormány annak, hogy azok a kérdés gyökeres megoldására nem alkalmasak, hanem legfeljebb némi javulását eredményezhetik a helyzetnek addig, a míg a törvényhozás e tárgyban nem intézkedhetik. A mesterséges édesítő szereknek rendkívül édesítő erejükkel szemben aránytalanul csekély térfogata e szereknek meg nem engedett czólokra való forgalomba hozatalát és fogyasztását rendkívül megkönnyíti, mig e szerek elterjedését, — különösen a csekély műveltségű néposztályok körében, a hol ez édesítő szerek tulajdonságait nem ismerik, — nagyon előmozdítja az a körülmény, hogy azok a jelentékeny fogyasztási adó által lényegesen megdrágított répaczukorral szemben sokkal olcsóbbak. Ha az állam szükségleteinek fedezhetóse érdekében a táplálkozás szempontjából is értékes répaczukor fogyasztását megadóztatja, ugy kétségtelenül indokolt, hogy a répaczukornak táplálkozás szempontjából értéktelen helyettesitői, a mesterséges édesítő szerek, édesítő erejük arányában legalább is épen olyan fogyasztási adóval rovassanak meg, mint a répaczukor. Ez által jelentékenyen emelkednék a mesterséges édesítő szerek ára, ugy hogy azok a répaczukor fogyasztásának illetéktelen versenyt már nem támaszthatnának, s a kérdésnek ily módon való megoldása megfelelő lenne, ha két körülmény ennél tovább menő szabályozást nem tenné szükségessé. E két körülmény egyike az, hogy a mesterséges édesítő szerek fogyasztása az egészségre nem közömbös, úgy hogy a saccharin a magyar gyógyszerkönyvnek az az 1909. évi 147.140/B. M. számú rendelettel (Rend. Tára 177. sz.) kiadott III. kiadásában mint olyan szer van felvéve, a

s mely csakis orvosi rendeletre s esetről-esetre megújítandó vény mellett szolgáltatható ki. A másik körülmény pedig az, hogy a mesterséges édesítő szerekre a répaczukor édesítő ereje arányában kirovandó fogyasztási adó, a mesterséges édesítő szerek térfogatához viszonyítva oly magas lenne, hogy annak beszedése s az adó lerovásának ellenőrzése szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütköznék. Ennélfogva szinte kézenfekvő, hogy a kérdés egyedüli helyes megoldási módja csak az lehet, hogy a mesterséges édesítő szerek gyártása, kidolgozása ós forgalomba hozatala állami egyedárúság tárgyává tétessék, a mit lehetővé tesz az a körülmény is, hogy az ipari czélokra felhasználandó mesterséges édesítő szereknek ily czólokra, megfelelő ellenőrzési intézkedések mellett való felhasználása, az egyedárúság keretében is megoldható. A kérdés szabályozásának egy másik módja volna ugyan a mesterséges édesítő szerek gyártásának ós kidolgozásának, továbbá kizárólag gyógyászati és megengedett ipari czélokra leendő felhasználásának szigorú pénzügyi ellenőrzés alá helyezése olyan formán, a mint ez a kérdés az édesítő szerekről szóló német birodalmi törvényben szabályoztatott. De mig a kérdésnek ily módon való szabályozása a forgalomra nézve nem jelentene csekélyebb korlátozásokat, mint az állami egyedárúság behozatala, addig az ellenőrzés költségesebb ós mégis kevósbbó hatályos lenne. E mellett nem téveszthető szem elől, hogy a mesterséges édesítő szerek állami egyedárúsága ellen, a szabad kereskedelem elvének szempontjából indokolt aggályok nem hozhatók fel, mert nem általános fogyasztás tárgyát képező, hanem olyan czikkekről van szó, a melyeknek egészségügyi és ipari szempontokból kívánatos fogyasztása nagyon is korlátolt.