Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.
Irományszámok - 1910-358. Törvényjavaslat a vizjogról szóló 1885:XXIII. t.-cz. kiegészitéséről és módositásáról
238 358. szám. A 10. §. 4-ik pontjában megállapítottakból folyólag azonban, az ezen 4. pontban körülirt vízerőművek közül csak olyanok czéljára vehetők igénybe szabad rendelkezés alatt álló vizek, a melyek legalább is átlag 1000 lóerőt képesek kifejteni. A 11. §. első bekezdésébe továbbá felvétetett az is, hogy az emiitett viztárolók, vízerőművek és vízvezetékek javára akár szabad, akár hatósági rendelkezés alatt álló vizeken gyakorolt vízhasználatok korlátozhatók. Vízrendezésekre és lecsapolásokra szolgáló munkálatoknál a vízjogi törvény 29. §-a magánosoknak is megadja a jogot, hogy a fennálló vízhasználatokat teljes kártalanítás mellett korlátozhassák, sőt meg is szüntethessék. Ennek a rendelkezésnek a jelen törvónyjavasát 10. §-ában érintett víztárolókra ós vízerőművekre, valamint községek (városok) ós közhasználatra szolgáló vasutak vízvezetékeire való kiterjesztése a kérdéses munkálatok létesithetése szempontjából feltétlenül szükséges. A legtöbb esetben ugyanis nem kell a fennálló vízhasználatokat kisajátítani, hanem elégséges azokat egyben vagy másban korlátozni, hogy egy ujabb közérdekű vízhasználat jöhessen létre. Sőt kisajátítás utján számos vízhasználat egyáltalán nem is létesülhetne, ha részére a korlátozás joga meg nem adatik. A gyakorlatból vett példa világítja meg ezt a legjobban. Egy városnak vízvezeték létesítésére másodperczenkint 30 liter vízre van szüksége; a pataknak, a melyből a vízkivétel történnék, van 1000 liter vize; a patakon 30 malom áll; e 30 malmot kisajátítani nem lehetséges, mert azt a vízvezeték meg nem bírja, de megbírja igen jól, ha a kérdéses malmoktól 30 liter elvonatik és ennek arányában a kártalanítás kimondatik. Több esetben fordult elő, hogy valamely elsőrendű vasút vizállomása részére a patakból vizet kellett venni, mert kútból kellő mennyiség vagy minőség nem volt beszerezhető; daczára annak, hogy vasúti czélokra megvan a kisajátítás, azt igénybe venni még sem lehetett, mert számos vízhasználatot és malmot kellett volna megváltani másodperczenkinti 2—3 liter víz kivétele végett. De közérdekből is helyesebb, ha a fennálló vízhasználatok megszüntetés helyett csak korlátoztatnak, mert a víznek minél nagyobb ós többszörös kihasználása növeli a közvagyont. Midőn azonban a megjelölt esetekre, illetőleg művek czóljaira a vízhasználatok korlátozhatásának ekképen hely engedtetik, viszont arról is gondoskodni kell, hogy a vízjogi törvény 25. §-ában szabadnak nyilvánított vízhasználatok (vizmerités a rendes házi szükségletre vagy ültetvények öntözésére, itatás, üsztatás, mosatás, fürdés, jégvágás) — mint a melyek az élet elsőrendű szükségleteinek kielégítésére szolgálnak — ezekben az esetekben se korlátoztassanak, hanem, hogy gyakorlásuk a jövőben is biztosíttassák. Erre irányul a második bekezdésbe foglalt rendelkezés. A hajózás, tutajozás ós fausztatás érdekeinek a viztárolók és vízerőművek engedélyezésénél való figyelembe vételére nézve az 1885 : XXIII. t.-cz. 27. §-ában foglalt határozmányok irányadók, melyek éppen úgy nem érintetnek a jelen törvényjavaslat által, mint a most emiitett törvény 20. §-ában a tutajozás ós fausztatás jogának megszerzését és gyakorlását illetőleg foglalt rendelkezések sem. A 12. §-ban a viztárolók engedélyezése iránt hozott alsófokú határozatokra nézve ki kellett mondani, hogy azok csak a földmívelésügyi minister megerősítésével válnak jogerősökké. Erre azért van szükség, mert e művek rendszerint csak igen magas, 10—50 méteres töltésekkel vagy kőfalakkal
