Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.

Irományszámok - 1910-358. Törvényjavaslat a vizjogról szóló 1885:XXIII. t.-cz. kiegészitéséről és módositásáról

234 358. szám. A hajózás fellendülésével kereskedelmi kikötők építése is szükségessé válik. Ezeknek a kikötőknek lótesitése és fentartása igen jelentékeny áldozatokat igényel az államtól. Nem szorul bővebb indokolásra a kikötőt létesitő államnak az a joga, hogy ezekben a kikötőkben érvényes rendet, aí; igénybevétel módozatait, valamint az azok használatáért fizetendő díjakat megállapíthassa. Minden e részben felmerülhető kérdés tisztázása végett mégis czélszerű, hogy ez törvényileg kimondassék. Megjegyzendő, hogy a Dunahajózási szerződés 20. § c) pontjában foglaltak szerint is az ily létesítmények használatáért díjak szedésének helye van s csakis az köttetett ki, hogy a díjak ne határoztassanak meg magasabban, mint a mennyi a fentartási költségek fedezésére a felállítási költség kamataival együtt megközelítőleg szükséges. 9. §. Hogy a folyókon, kikötőkben, csatornákon és csatornázott folyókon megkívántató rend kellőképen biztositható legyen: szükséges az ott felügyeletet és ellenőrzést teljesítő állami alkalmazottakra nézve kimondani, hogy e minőségükben rendőri közegekként járnak el. Ily minősítésükre annál inkább szükség van, mert oly helyeken megkívántató rend biztosításáról van szó, a melyek rendszerint messze esnek a községektől és igy a rendőrhatósági közegektől is. 10-—21. §. A törvényjavaslat 10—21. §-ai foglalják magukban azokat a határozmányokat, a melyek rendeltetése utat nyitni a vizerők minél nagyobb mérvben való kihasználásához és biztosítani azt, hogy a kihasználásban, egyéb közérdekű czélok mellett, az iparfejlesztés is, a melyre a vízerőművek különösen alkalmas eszközül kínálkoznak, az őt megillető helyet elfoglalhassa. A viztárolás, vagyis inkább a mesterséges tógazdaság hazánkban már közel ezredéves múlttal dicsekedhetik, a mennyiben már ArpádházbeÜ királyaink adománylevelei telve vannak mesterségesen épült halastavakra (piscinákra) vonatkozó hivatkozásokkal. Ezen halastavaknak jelentékeny része ma már nem létezik, de a régi töltéseknek maradványai sok helyen ma is feltalálhatók. A halastavaknak az a része, mely egyúttal a vízimalmok számára gyűjtötte a vizet, jobbára még ma is fennáll. A mesterséges tógazdaságnak legszebb példáit képezik a századok előtt épült tatai uradalmi tavak. Kiterjedt tógazdaságok állanak fenn még a Mezőségen is. De nemcsak a halgazdaság ós őrlőipar támaszkodott ós támaszkodik még részben ma is mesterséges tavakra, hanem a bányászat és erdészet is kiváló építményeket létesített e téren. Selmeczbánya környékén az 1700—1744. években épült tavak közül még most is IC tó van használatban, melyek mintegy hót millió köbméter vizet tárolnak. Ugyancsak több bányászati czólra szolgáló tó van Verespatak vidékén. A fausztatás ós tutajozás czéljaira kivált az erdőkincstár épített figyelemre méltó völgyzárakat a Felső-Tisza völgyében. Azonban a modern vizgazdaságba beillő ily építményeknek eddigelé még hijával vagyunk. Nevezetesen a modern víztárolónak lehető nagy térfogatúnak kell lennie, és hogy ennek megfelelhessen, a völgyet az erre alkalmas ponton — valamely természetes szűkületnél — magas fallal, völgyzáró gáttal kell elzárni. A víztárolók szerepe a modern vizgazdaságban igen sokféle. Kiváló