Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.

Irományszámok - 1910-354. Törvényjavaslat, a Montenegróval 1911. évi január hó 24-én/február hó 6-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés és az ahhoz tartozó "Nyilatkozat" beczikkelyezéséről

354. szám. 12 1 élő állapotban továbbra sem fog területeinkre bebocsátani — a Montenegróval kötött szerződésben ezzel az állásponttal első benyomásra ellentétben állónak látszó megállapodást létesített, úgy ennek magyarázata a következő: A létesitett megállapodásban nem Magyarország ós Ausztria szerződéses vámterületére általában érvényesíthető, hanem kizárólag egy szorosan körülírt határkerületre korlátozott állat- illetve állati termék behozatalról van szó. Az a terület ugyanis, melyen a kérdéses állatbehozatal, a legrövidebb időn belüli levágás és a nyert hús értékesítése majdan lebonyolódik, ellenben ugyánonnót az állatoknak és állati termékeknek kivitele a legszigorúbb módon tiltva van: mindössze egy oly osztrák kerületi kapitányság néhány községe lesz, mely­nek polgári és katonai lakossága e kerületnek a terepviszonyokban gyöke­rező elszigeteltsége következtében súlyos közélelmezési nehézségekkel küzd. Az állat- és állati termék behozatal ilyetén területi korlátozása maga után vonta, hogy a vonatkozó megállapodás, mint határszéli kedvezmény állapít­tatott meg s így azon szerződéses határozmányok közé tartozik, amelyek tekintetében a kereskedelmi szerződéseinkben kölcsönösen biztosított leg­nagyobb kedvezés elve alkalmazást nem nyer. Az emiitett területi korlátozás mellett is elengedhétlen állategészségügyi ellenőrzést illetőleg egyrészt Montenegrótól magában a szerződésben nyertünk biztosítékot azáltal, hogy a forgalom beligazgatási úton megállapítandó feltételek mellett bonyolittatik majd le, a mi tehát a mi részünkre ebben az esetben is autonómiánk teljes érvényesülését biztosítja, — másrészt pedig az osztrák cs. kir. kormánynyal megállapodást létesítettünk, hogy a csupán saját területén lebonyolódó állatforgalmat szabályozó végrehajtási rendeletet velünk egyet­értőleg fogja kibocsájtani és végrehajtani. A behozatal mennyisége egy darabszám szerint csekély kontingensre kor­látoztatott, amely nem haladja meg a kérdéses terület tényleges élelmezési szükségletét és így ott gazdaságilag is a legkedvezőbb elhelyezést találván, saját termelésünknek — mely különben is a geográfiai helyzetnél fogva ott nem versenyezhet — semmiféle konkurrenciát nem okozhat. De különben is ez a csekély s a tényleges szükségletre szabott kontingens már azért sem jöhet számításba a húsárakra való netaláni befolyás szempontjából, mert bisz sem az élőállatokat, sem a nyert húst a szóban forgó területről egyáltalán ki sem szabad vinni. A magyar országgyűlés s gazdaközönségünk, mely a magyar állattenyész­tés nagy érdekeit méltán akarja védelmezni — meg lehet győződve, hogy a kormány nem új alapra, a Balkán-államok állatállományának élő állapotban való bebocsátására akar rátérni ós legkevésbbó sem hajlandó állategészsóg­rendőri érdekeinket és vámvédelmünket bármi csekély mértékben is kocz­káztatni, — hanem, mint fentebb említem, egy több mint évtizedes kérdést kívánt kielégítő és móltányos megoldásra juttatni akkor, midőn a meg­élhetés nehéz időszakában egy térbelileg korlátolt terület lakosságának élelmezését teszi lehetővé a nélkül, hogy ezzel hatalmi eszközeiből bármit is feláldozna, s gazdasági érdekeinkre bárminő áldozatot vagy veszélyt há­rítana. Megemlíteni kívánom, hogy Montenegróval kötött kereskedelmi és hajó­zási szerződésünk a IV. czikkben foglaltak szerint a megerősítő okmányok kicserélésétől számított 8 nap múlva lép életbe és — hasonlóan többi szer­ződésünk ily irányú rendelkezéséhez — 1917. évi deczember 31-éig marad hatályban. A szerződés felmondását illetőleg is, a többi szerződésünkben elfo­gadott szöveg vétetett fel.

Next

/
Thumbnails
Contents