Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-286. Törvényjavaslat az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. és 1902:XIV. t.-cz.-ek kiegészítéséről

286. szám. 59 rokkantság meghatározásánál ugyanazt a definioziót használja, a melyet a hasonló intézménynyel biró más államok törvényei elfogadtak, miután pedig ez a biztositás azok részére állíttatik fel, a kik főkeresetképen gazdasági munkával foglalkoznak, a munkaképtelenséget kifejezetten a gazdasági munkára. vonatkoztatja. Aggkornak a 65. életévet jelöli meg, melynek betöltésekor a tagnak feltétlenül joga van az őt a tagsági évei szerint megillető nyugdíjra. Más államok törvényeiben, például Németországéban a 70. életév van megjelölve az aggkor határául, tehát e tekintetben javaslatom, mint úttörő jelentkezik, a midőn a magyar földmívesnóp életviszonyaihoz mérten oly életkorban adja meg feltétlenül a nyugdíjat, a mely a legmesszebb menő igényeket is kielégítheti. A szakasz a nyugdíj teljes összegét évi 240 koronában állapítja meg, tehát épen kétszeresében az évi 120 koronának, a melyet első csoportbeli rendes tagjaink eddig rokkantsági segély czímén egyáltalán elérhettek. A nyugdíj minimumát, melyet a tag akkor ér el, ha. a nyugdíjigény a 10 évi várakozási idő eltelte után azonnal áll be, évi 60 koronában, vagyis épen annyiban állapítja meg, mint a mennyit az eddigi törvények a második csoportbeli rendes tagjaink részére biztosítanak. Erre a minimumra nézve fel kell említenem, hogy ez úgyszólván azonos a jelenleg életben levő franczia törvény, valamint az angol törvény által nyújtott aggkori ellátás minimumával. Igaz ugyan, hogy sokkal alacsonyabb, minta mennyit a német törvény nyújt, de nem szabad figyelmen ki vül hagynunk, hogy a német törvényben az aggkori ellátásra 24 évi (1200 járulókos heti) várakozási idő vau megszabva, míg javaslatom általában csak 10 évi várakozási időt állit fel. A ki javaslatom szerinti nyugdíjbiztosításban 24 évi tagságot be fog tölteni, az körülbelül ugyanazt a nyugdíjat érheti el, mint a mennyit a németek elérnek. Tehát javaslatomnak csak előnye a német törvény fölött, hogy az aggkori nyugdíj megfelelő hányadát a tag részére már 10 évi tagság után biztosítja. Az minden kétségen felül áll, s a külföldi példák is azt tanúsítják, hogy a gazdasággal foglalkozókra nézve általában sokkal nagyobb jelentőséggel bir az aggkori ellátás, mint akármely más foglalkozásbeliekre nézve, mert az egészséges szervezetű földmíves, ki hivatása folytán munkáját úgyszólván mindig a szabad levegőn teljesiti, ha csak valamely baleset miatt el nem nyomorodik (a mire ott van a balesetbiztosítás), általában a többi foglal kozásbeliekhez képest sokkal magasabb kort ér el a nélkül, hogy rokkantnak volna tekinthető. Ez az oka annak, hogy a földmívesek érdekeit szolgáló javaslatomban a fősúlyt éppen az aggkori ellátásra helyeztem, s első sorban ezt óhajtottam földmíveseink által minél könnyebben elérhetővé tenni. Ha a nyugdíjigény 10 évet meghaladó tagsági idő után áll be, a nyugdíj annyiszor évi 6 koronával magasabb a 60 koronánál, a hány évvel a tagság a 10 évet meghaladja. 40 évi tagság után a nyugdíj eléri a maximumot, az évi 240 koronát. A nyugdíj összegének kiszámítása tehát a lehető legegyszerűbb, a mennyi, ben minden egyes eltöltött tagsági év a nyugdíjat évi 6 koronával szaporítja vagyis az eltöltött tagsági évek számának 6 koronával való szorzata adja meg azon évi nyugdíj összegét, a melyet az illető a tiz évi várakozási idő elteltével akár rokkantság, akár aggkor czímén igényelhet. A tagsági idő megállapításánál csak olyan a belépés óta tényleg eltelt egész évek vehetők számításba, a melyekre az egész évi tagsági díj befizettetett. Az utolsó megkezdett, de be nem fejezett óv számításba nem jöhet. 8*