Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-324. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése hatóság elleni erőszak bűntettével és súlyos testi sértés vétségével vádolt Beck Lajos országgyülési képviselő mentelmi ügyében

324. szám. 159 Béla földmivelésügyi ministerre is, a kinek a képviselőházban való jelenlétét szintén a törvényből meritett okokból tartja hivatalos eljárásnak a mentelmi bizottság. Megállapítván ilyenkópen a büntető eljárásra alkalmasnak mutatkozó cselekményeket, Beck Lajosnak ezekkel való összeköttetését, valamint azt is, hogy az elj budapesti kir. törvényszék törvényes hatáskörrel is bir: a bizottság végre megfontolta azt a kérdést is, hogy Beck Lajos cselekményeit a képviselőház 1867. évi november 18-iki határozatának 1. vagy 2. pontja szerint kell-e tekinteni? Más szóval, hogy a jelen esetben a szólásszabadság, vagyis a feltétlen képviselői immunitás kérdése forog-e fenn, — a mi Beck Lajos mentelmi jogának felfüggesztését egyáltalán kizárná, — vagy pedig a feltételes immunitási jogról (sérthetetlenség) van szó, a mi a képviselői immunitás felfüggesztését, ha arra igazi ok van, megengedi. A mentelmi bizottság azonban nem állapíthatta meg ez esetben Beck Lajos javára a feltétlen képviselői immunitást azért, mert a képviselőház most idézett 1867. évi határozatában előforduló következő kifejezés: »az országgyűlési tag mint olyan a Házban, vagy a Házon kivül mond vagy tesz« a képviselőnek csakis oly szavaira, vagy cselekvésére vonatkozik, a mit mint olyan, vagyis képviselői hatáskörében a törvény ós a házszabályok által reá ruházott törvényhozói tevékenység körén belül használ, az pedig egészen bizonyos, hogy a könyveknek, tintatartó-födeleknek és más tárgyaknak akár ministerekhez, akár másokhoz való vagdalását, mások megsebesitósét, esetleg megölését, szóval a tettleges bántalmazásokat a törvényhozói hatáskörbe tartozóknak tekinteni nem lehet. A »tesz« kifejezés értelmezésénél szintén nem fogadhatta el a bizottság azt a felfogást, hogy e szót a mondatból kiszakitva és legáltalánosabb nyelvtani jelentése szerint kell értelmezni, a mi természetesen az ölési cselekményig terjedő felelőtlenséget biztositana az országgyűlés tagjainak. Eltekintve ugyanis attól, hogy az összefüggésből kiszakított puszta szóhoz tapadó önkényes magyarázat már ennélfogva is magán hordja a helytelenség bélyegét, e magyarázatot maga a képviselőház 1867. évi határozatának szövege sem tűri meg. E szöveg első pontja ugyanis a képviselőnek »mint olyannak« cselekedeteit helyezi csak a felelőtlenség védelme alá, a miből magától következik, hogy ennek ellentétét, vagyis a képviselőnek oly cselekményeit is szem előtt tartotta, a melyeket nem »mint olyan« követ el ós azokat a föltétlen immunitás alá nemcsak hogy nem helyezte, hanem egyenesen a határozat 2. pontja alá fogta e kifejezésekkel: »a mit az országgyűlési tag nem mint olyan és nem törvényhozói hivatása gyakorlása közben mond vagy teszi, azért tudniillik csak a Ház engedelmével vonható feleletre. E megkülönböztetéshez tartva magát a mentelmi bizottság, a törvényhozói hivatás gyakorlására szolgáló képviselői cselekménynek csak azokat tarthatja, a melyek a képviselő véleményének szabad kifejezésére, szavazatának leadására, a Háztól nyert megbizásainak teljesítésére ós hasonló törvényhozói hivatásának gyakorlására tartoznak. Ilyenek lehetnek egyebek közt a tanácskozó terembe való szabad belépés, a szavazásnál való felállás, á titkos szavazólap megírása ós benyújtása, inditványok ós interpellácziók bejegyzése, javaslatok ós módosítások szövegezése és beadása, a Ház bizottságaiban és kiküldetéseiben való eljárás, a megbízás színhelyén való megjelenés és ehhez hasonlók, a mint ezek többek közt a házszabályok 68., 82., 198., 216., 228. és 233. szakaszaiban is előfordulnak. Semmikópen sem lehetne ezek közé sorozni akár az ülés ideje, akár annak szünetelése alatt,